Március 21-én Oláh Kálmán nemzetközi hírű jazz-zongorista és zeneszerző lép fel a Kodály Központban a Pannon Filharmonikusokkal együtt. A szerzői esten a kreatív zenész saját kompozícióit hallgathatja meg az újdonságokra vevő közönség. Hogy mitől különleges Oláh Kálmán zenéje? Többek közt ez is kiderül az interjúból. (Képünkön a jazz-zongorista/zeneszerző, Dobó László fotója).
- Milyen repertoárt hallhatunk Öntől március 21-én Pécsett?
Több művemet is elő fogjuk adni. Különleges alkalom ez számomra, mert a legtöbb olyan darabomat, amit szimfonikus zenekarra, illetve valamilyen jazz formációra írtam, most egy koncerten, szerzői est keretében mutatjuk be. Az este első részében a Concerto című szerzeményemet hallhatja a kedves közönség szimfonikus zenekarra és jazz kvintettre. Ez egy ötven perces, három tételes mű, ami többnyire a szonáta formát követi, de alkalmaztam benne olyan komozíciós technikát is mint példáula a fúga. Ugyanakkor jazz elemek, a jazz stílusjegyei és az improvizáció is helyet kapnak benne. Ez volt az első nagyobb lélegzetű darabom, amit nagyzenekarra írtam. A második részben rövidebb műveket fogunk játszani, az egyik ilyen a Passacaglia nagyzenekarra és jazz trióra. A darabot egyszer előadtuk a Pannon Filharmonikusokkal, de nem a Kodály Központban. A passacaglia barokk zenei variációs forma, a klasszikus jellegű, barokkos variációk mellett improvizált jazz variációk is megszólalnak majd benne. Ez után két olyan régebbi jazz kompozícióm következik, amit már nagyon sokféle formációval játszottam a kvartettől a big band-ig illetve a szimfonikus zenekarig. A címe: Hungarian Sketch No. 1, egy népdalfeldolgozásokból álló sorozatnak az első tétele. Befejezésként a Last Moment-et választottam. Mindkettő rajta van az Images c. lemezemen, amelyet a Budapest Jazz Orchestra számára komponáltam és a big band verzió után készítettem belőlük szimfonikus zenekari változatot.
- Milyen élmény fűzi a Pannon Filharmonikusokhoz? Mikor dolgoztak együtt?
Eddig egyetlenegyszer dolgoztunk együtt. Az akkor még létező Magyar Jazzművészek Társaságával együtt volt egy közös koncertünk. Ezen az esten, a POTE Aulában többek közt Szakcsi Lakatos Béla, Fekete Kovács Kornél és Babos Gyula szerzeménye mellett bemutattuk a Passacagliát is. Akkor megbeszéltük, hogy lesz majd folytatás.
- A műfajok közti kalandozásokat nagyon fontosnak tartja. A klasszikus zene és a jazz hogyan párosítható Ön szerint össze?
A jazz egy olyan műfaj, ami örök változáson megy keresztül, amit mindig új hatások kell, hogy érjék. Folyamatosan fejlődik, mindig megújul. Az egyik ilyen nagyon fontos hatás a klasszikus zenéből jön. Nem mondhatom, hogy úttörő vagyok, sokan próbáltak már szimfónikus zenekart jazz formációkkal párosítani. Elég csak Duke Ellington életművére gondolnunk, de például Chick Corea ma is ezzel kisérletezik. A mai modern jazzben nagyon fontos a klasszikus zenei stíluselemek, dallamok, ritmusok alkalmazása. Rám különösen nagy hatással van Bartók, illetve kortársainak, Sztravinszkijnak, Prokofjevnek, Sosztakovicsnak a zenéje. Ezeknek a zeneszerzőknek a hangzásvilága néha megjelenik egy-egy művemben. Próbálok olyan szintézist létrehozni a darabjaimban, amely nem csak a stílusok váltakozásáról szól. Mindig egy összefogó erőt, motívumot keresek, ami a két műfajt összefogja.
- Miért Bartók Bélát és a magyar népdalkincset veszi alapul saját szerzeményei során?
Bartók rendelkezésünkre adott egy olyan nyelvezetet, amit használhatunk akár a jazzben is. Ezt polimodális dallamkoncepciónak nevezzük, a zeneszerző a magyar népdalok által találta meg. Bár az amerikai jazzben példa szinte egyáltalán nincs rá, véleményem szerint alkalmazható a jazz improvizációban is. A legtöbb magyar jazz-zenész számára nem ismeretlen ez a bartóki koncepció, de azt hiszem az elsők közt vagyok, akik konkrétan ezzel kisérleteznek. Úgy gondolom, a jazzben ez a fajta gondolkodás még újdonságnak számít.
- Mi a véleménye a mai magyar jazz szcénáról? Akár a fiatalabb, akár az idősebb generációt tekintve.
Egyedülálló. Rendkívül sok tehetséges ember van az idősebb és a fiatal generációban is. Mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakának tanára, saját tapasztalatból elmondhatom, hogy Magyarországon igen magas a színvonal. Az ország méretéhez képest sokkal több tehetséges jazz muzsikus van, mint Európa nyugati országaiban. A lehetőségeink viszont sajnos sokkal korlátozottabbak. Emiatt muszáj nemzetközi kapcsolatokat létesíteni és külföldön koncertezni, hogy eleget tudjunk játszani. Jó lenne, ha ezt az üzenetet azok is meghallanák, akik tudnának segíteni és támogatnák a jazzt olyan szinten, mint a klasszikus zenét, vagy más műfajokat.
- Külföldi tapasztalat. Az Images c. lemezének köszönhetően most februárban meghívást kapott Koppenhágába. Mik az ottani élményei?
Koppenhágában rendkívül magas színvonalú a jazzélet, rengeteg jazzklub, fesztivál, koncertek színesítik az ottani mindennapokat. Mi a koppenhágai rádió big bandjével adtunk egy koncertet, akikről tudni kell, hogy Európa egyik legjobb big bandje. Zeneszerzőként és szólistaként kértek fel a közreműködésre. A koncert nagyon jól sikerült, egy kiváló big band-del játszottam együtt. Úgy tudom, hogy még ebben az évben lesz folytatása, Magyarországon és a környező országokban is bemutatjuk ezt az anyagot, amit valószínűleg a Kodály Központ közönsége is hallhat majd.
- Zeneszerzőként dolgozik-e mostanában albumon, illetve saját kompozíción?
Legutóbbi nagyobb lélegzetű művemet vegyes kórusra, vonószenekarra és jazz trióra írtam. A szöveget József Attila, Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Petőfi Sándor különböző verseinek soraiból állítottam össze. Ez egy három tételes, huszonöt perces darab, aminek most készítem a szimfonikus zenekari átiratát. Még nem mutattuk be az eredeti verziót sem, de remélhetőleg nemsokára lehetőség nyílik rá.
Forrás: www.pecsiriport.hu
Nincs találat!