Pannon Filharmonikusok

Lickl György, a PFZ jogelődjének számító zenekar alapító atyja, aki Pécsett 206 évvel ezelőtt hozta létre együttesét. Ennek állított emléket a díjjal a Pannon Filharmonikusok, amikor tavaly létrehozták azt. Idén kategória győztes lett Sturcz László, a Pannon Filharmonikusok oboa szólamvezetője, a menedzsmentből Graf Orsolya, marketing- és kommunikációs vezető, valamint Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója. Sturcz Lászlót kérdeztük a díjról és az ezzel kapcsolatos érzéseiről.

- Ki döntött a díjazottak köréről?
- A PFZ művészeti tanácsa, valamint a zenekar igazgatója, Horváth Zsolt.

- Ez a díj, ha jól tudom, azt honorálja, ha valaki az átlagosnál kiemelkedőbb hozzáállást, áldozatos tevékenységet fejt ki a zenekar érdekében. Önnél ez mi volt?
- Sajnos az indoklást egy kicsit lekéstem, mivel nem számítottam a díjra - ami igazán nagy meglepetés volt számomra -, de amit hallottam belőle, abból világossá vált, hogy azt a fajta hozzáállást értékelték, amely jellemzett engem a zenekarnál eltöltött 22 évben. Büszke vagyok arra, hogy az egykori Pécsi Szimfonikus Zenekarnak és a mostani Pannon Filharmonikusoknak egyaránt tagja voltam és vagyok, az évek során mindig törekedtem arra, hogy a zenekart és a közösséget teljes tudásommal szolgáljam.

- Milyen volt belülről ez a 22 év?
- Hihetetlen fejlődésen ment keresztül a zenekar, szakmailag, művészileg robbanásszerű volt a változás, amely nem hagyta érintetlenül a zenész közösséget sem. Egybegyúrta, egységesebbé tette, egyben az összetartó erőt is fokozta, megerősítette benne. Nagyon erős egységet alkot mára az együttes. Az általam vezetett oboa szólamban öten vagyunk, három főállású és két részmunkaidős kolléga dolgozik velem együtt, amelyről elmondhatom, hogy a fafúvós szekción belül is egy kis, összetartó, baráti alakulat, amely teszi a dolgát, de minden esetben tekintettel van a másik ember leterheltségére, annak ellenére, hogy nagy a koncertterhelés. Szólamvezetőként is arra törekedtem, hogy ne fárasszam ki a kollégákat a végletekig.

- Említette, hogy meglepte a díj.
- Valóban, a társulati ülésen éppen a sarokban ácsorogtam és szokásomhoz híven viccelődtem a kollégákkal, amikor egyszer csak elhangzott a nevem. Döbbenten hallgattam, hogy ennek a díjnak én lettem a zenekar tagjai közül a nyertese. Nekem ez a december hónap a karácsonyon kívül több okból is kedves, hiszen 1811-ben Lickl György ekkor alapította a zenekar elődjét, 2010-ben szintén ebben a hónapban vehettük birtokba a Kodály Központot és adtuk első koncertünket is a falai között. Egyébként az épület alapkövében elhelyezett időkapszulába az a Szkladányi Péter tanulmány is bekerült, amelyet éppen Lickl Györgyről írt. Szóval nagyon összetartanak az események ebben a tekintetben.

- Nincs még „történelme” a díjnak, de mégis hogyan értékeli Ön ezt?
- Annak ellenére, hogy mindössze másodszor osztották ki, úgy gondolom, mégis nagy súlya van. Erkölcsileg nagyon komoly elismerésnek tekintem, amely nem választható el természetesen a szakmától. Kollégáim is őszintén gratuláltak, ami nagyon jólesett.

- Talán egy kolléga jobban rálát a másik munkájára. Mit gondol a PFZ másik díjazottjáról, annak elismeréséről?
- Graf Orsi teljesítménye szerintem mindenki által kimagaslónak ítélt, de ez mondható el a menedzsment minden tagjáról. Orsi odaadása, munkabírása legendás, szakértelme a zenekar életében kimagasló fontosságú. Elég, ha annyit mondok - és talán legyen ez a legnagyobb elismerés az irányába -, úgy végzi a munkáját, hogy a zenekar kizárólag a művészi teljesítménnyel foglalkozhat. Hatalmas köszönet illeti őt ezért! Ahogy korábban beszéltem erről, a családomban nekem a feleségem az a „hátország”, aki biztosítja a feltételeket a munkámhoz. Orsi ugyanezt a szerepet tölti be a zenekarnál.

- Ha már a család szóba került, mit szóltak a díjhoz otthon?
- Számukra is öröm és meglepetés volt ez, a rokonságban is híre ment, de az utcán is megállítottak emberek és gratuláltak hozzá, szóval nagyon jó érzés volt.

- Kötelezi valamire Önt ez az elismerés?
- Nem tudom, hogy kötelez-e, de mindenképpen inspirál és biztat arra, hogy a jövőben is ugyanilyen intenzitással végezzem a dolgom. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szép jövő áll a zenekar előtt, amelyben nekem is szerepem lesz. Nincsenek szerepálmaim, azt szeretném, ha velem együtt a zenekar ugyanilyen, vagy még magasabb szinten tudná folytatni a muzsikálást, ahogy eddig. Azt mondhatom, hogy elégedett ember vagyok, hiszen a legmerészebb, legtitkosabb vágyaim is megvalósultak. Csodálatos koncerttermünk van, olyan, amilyen kevés van az országhatáron túl is, ragyogó, zeneértő közönség tölti meg a koncertjeinket, amely megbecsüli a zenekart, és nem mellesleg bérletes előadásaink vannak a Müpában, amely a fővárosi zenei élet egyik fellegvára. Sokfelé koncertezünk Európában, ahol zajos sikereket arattunk, ennél többre nem igen vágyom, ahogy a most átvett díj is egy fantasztikus állomása az életemnek.

Az interjút Bereczki Lajos készítette.