Pannon Filharmonikusok

A Pannon FIlharmonikusok közelmúltban megjelent új lemezén Csajkovszkij Rokokó varicáiói hallhatók Várdai István csellóművész közreműködésével, aki 2014 szeptemberében Münchenben megnyerte az ARD Nemzetközi Csellóversenyét. 

A kritika ide kattintva német nyelven olvasható, a magyar fordítást az alábbiakban közöljük:

Nem akarta az életét, ám az élet akarta őt

1877 novemberében volt a Variációk ősbemutatója. Egy nagyon eseménydús év végén, amelyben Csajkovszkij hiába próbált megfelelni a világ elvárásainak, a világénak, amelyben a többi ember élt ...
________________________________________
Zenei szempontból a variációk azt jelentik, hogy egy kompozíció, egy téma különböző dallamos, harmonikus és ritmikus változatai követik egymást. Ezzel Csajkovszkij egészen mesterien tudott bánni. Ami ennél sokkal nehezebb volt számára, sőt, valószínűleg élete legnagyobb gondja volt az a genetikai variáció, amely egy népesség egyedei közötti különbségeket okozza. 

Csajkovszkij mássága az volt, hogy nem a másik nem testi közelségét kereste. E vágya tabu volt, elnyomandó és eltitkolandó. Amikor 1877 júliusában (Csajkovszkij 37 éves volt ekkor) feleségül vette Antonia Ivanovna Miljukovát, azt hitte, megtalálta a megoldást. A Harenberg-féle zeneszerző-lexikonomban az olvasható, hogy a boldogság csak néhány hétig tartott. A boldogság. Miféle boldogság? Három hónap multán a férj elmenekült Moszkvából Kijevbe. Nem akart tovább élni, ám az élet akarta őt. Az ősszel idegösszeomlást kapott, de élt, és komponált továbbra is.

Úgy tűnik, csak egyetlen nő volt, akit igazán szeretett. Azt hiszem, hogy e szerelem is csak azért volt lehetséges, mert soha nem találkoztak személyesen, míg a 13 évig tartó szerelmük alatt több mint 1200 levelet váltottak. Csak írtak egymásnak, nem érintették meg egymást. A szerelemnek számos változata van, csak az egyike ezeknek tisztán fizikai természetű (Csajkovszkij esetében a kortársai ezt nem tekintették tisztának). Röviddel karácsony előtt, 1877. december 21-én, egy hónappal a Rokokó variációk premierje után Velencéből írt levelet Nagyezsda Filaretovna von Mecknek, az asszonynak, akit szeretett. Épp a IV. szimfóniáján dolgozott, amelyet neki ajánlott. 

«(...) Milyen boldog vagyok, hogy ez a mi szimfóniánk, és hogy mikor hallgatja, tudni fogja, minden egyes üteménél Önre gondoltam. Ha Ön nem lenne, vajon befejeztem volna-e egyáltalán? Moszkvában, amikor arra gondoltam, számomra vége mindennek, az első tervezetre a következő bejegyzést írtam (...): „Azt kívánom, hogy halálom esetén e hangjegyfüzet adassék Nagyezsda Filaretovna von Meck asszonynak." (...)» (Forrás: Anders/Maier: Nagy emberek szerelmes levelei, Marix-Verlag 2012)

Én 2014 novemberében hallottam Csajkovszkij Rokokó variációit, 9 tételben, gordonkára és zenekarra. A variációkat barátjának, Wilhelm Fitzenhagen csellistának ajánlotta, aki támogatta őt a komponálásukkor. Amit e CD-n hallhatunk és élvezhetünk, szintén Fitzenhagen feldolgozása, amelyet Csajkovszkij kifejezetten megengedett neki.

A Brilliant Classics-nak ez a felvétele kétségtelenül megfelel a márkanévnek, hisz valóban briliáns! Mind a csellista Várdai István, mind a Bogányi Tibor által vezetett Pannon Filharmonikusok elbűvölőek és meggyőzőek, a zenei tökéletességet emocionális érzékenységgel párosítva. Mintha csak Csajkovszkij szócsöve lennének! A tökéletességet kemény munka és kitartás útján meglehet szerezni, a képesség, hogy a leírt hangokból a zeneszerző érzelmeit előcsalogassuk, adottság, amellyel nem kétséges, hogy a szólista és a zenekar zenészei is meg vannak áldva.
Csajkovszkij Rokokó variációiban álmok, vágyálmok és kívánságok csendülnek fel – vágyálmok egy olyan világ iránt, amelyet tisztelet, elfogadás és szeretet köt össze. Ezzel a kompozícióval és a hozzá kapcsolódó kívánságokkal szeretném Önöket az új évbe vezetni.

Szívélyes üdvözlettel,
az Önök Rosemarie Schmittje