Vannak sokoldalú emberek és olyanok is, akik ezt a fajta szemléletet életmódszerűen, a hétköznapok részeként élik meg. Kiss Szabolcs az utóbbiak közé tartozik, így a Pannon Filharmonikusoknál nemcsak hangszerén, a harsonán játszik művészi színvonalon, de zenepedagógusként is kitűnő, családi muzsikálásban verhetetlen és ezen kívül a természetjárás is életének fontos része.
Nem lehet nem észrevenni, hogy Szabolcs sportos múlttal is bír, első tippem a rövidtávfutás volt és bizony talált is. Egy ideig kérdéses volt a hangszeres jövő, de aztán mégis erre hajlott a mérleg nyelve, nem kis része volt ebben a családnak és persze kiváló tanárainak, akik Sárbogárdonon vezették be a zene csodálatos világába őt.
- Mióta tagja a zenekarnak?
- 1996 szeptembere óta vagyok kapcsolatban a Pannon Filharmonikusokkal, e mellett vállaltam tanítást is, de ezek viszonylag rövid időszakok voltak. Igazán egy évvel későbbre datálódik a főállású zenész státuszom, mivel abban az évben végeztem a főiskolán és az addigi főállás ekkor kerekedett ki egésszé. A zenekar vezetése a diplomakoncertemet kvázi próbajátéknak tekintette és ettől tette függővé szerződtetésemet. Szerencsére minden jól ment, a szólamvezetők javasolták az alkalmazásomat, így 1997 óta főállású tagja vagyok a PFZ-nek.
- Ha rézfúvós zenésszel beszélgetek, mindig olyan érzésem van, hogy Önök egyfajta szoros köteléket alkotnak, erős baráti szálak vannak a háttérben. Jól érzem ezt?
- Ezt egészen fiatalon, kiskoromban is érzékeltem már. Minden valamire való rézfúvós valamilyen együttesnek a tagja, már ekkor kialakulnak a barátságok, közösséggé szerveződik a csapat, cimboraságok jönnek létre. Fiatalkor után is megmarad ez, csak talán mélyül, tartalommal telítődik meg a kapcsolat. Ha a harsona szólamra gondolok, akkor ezen a téren mély elégedettség van bennem a szólamtársak irányába, mind emberileg, mind szakmailag. Jó a légkör, kiváló a csapatszellem, számíthatunk egymásra.
- A rézfúvós hangszerek nem tartoznak a hölgyek által gyakran választott eszközök közé. A zenekarra is igaz ez a megállapítás?
- Szerencsére nálunk van rézfúvós hölgy, szólamtársam, Asztalos Tamás első harsonás mennyasszonya, most tért haza külföldi munkájából és ő is a zenekar tagja, kürtösként gazdagítja a PFZ hangzását.
- A hangszeres zenén kívül, ha jól tudom, Ön kórustagként is kamatoztatja zenei tudását, ráadásul speciális hangnemben.
- Valóban, a Pannon Filharmonikusok által alapított Fesztiválkórusban énekelek, amely gyakran szólaltat meg barokk kórusműveket. A barokk kor specialitása volt egyébként az a hangzás, amelyet úgy hívunk, hogy kontratenor. Ennek oktatására akkoriban iskolák épültek, már gyerekkorban megkezdték a hangképzést, hogy aztán később is megőrizzék ennek a hangnak a fényét, minőségét és tisztaságát. Én is zenetagozatos általános iskolába jártam, ahol tanáraim korán felismerték ezt a hangadottságomat, ezért sok időt töltöttem el ennek a hangzásnak a kialakításával, csiszolásával, mindez még Sárbogárdon történt. A Pannon Filharmonikusokkal gyakran fellépő Várdai István csellóművész nagymamája, Huszics Vendelné, Zsike néni volt az egyik nagyszerű énektanárom, valamint Tóth Éva a másik kiváló zenepedagógus, aki ezen a területen segítette kezdeti szárnypróbálgatásaimat.
- Bach Máté-passiójában nem hangszeres közreműködőként lépett fel legutóbb. Milyen érzés volt a Fesztiválkórusban énekelni ezt a csodálatos művet?
- A Máté-passió olyan lélegzet egy zenész számára, ami átmossa a szívet és nem csak zenei mondanivalójával, hanem szöveg-tartalmával egyaránt. Muzsikusként soha nem lett volna alkalmam arra, hogy ezzel a "tiszta levegővel" megtöltsem a "tüdőmet." A kóruséneklés speciális műfaja elképesztő energiákat hoz létre. Bach muzsikájával, húsvéti üzenetével nagy öröm volt azonosulni, így részévé válni a programnak.
- A fiatalokkal való törődés, a zene szeretetének átadása nem áll távol Öntől. A Csigaház című gyermekprodukcióban régóta főszereplő-moderátor.
- A Kodály Központ megnyitásával egy időben kezdtem dolgozni a Csigaházban, amelybe a PFZ igazgatójának, Horváth Zsoltnak az inspirációjára kapcsolódtam be. Azóta a műsor folyamatosan változik, érik. Hiszek a pillanat teremtő erejében, a váratlan helyzetek csodájában. Természetesen vannak az előadásoknak olyan pillérei, amelyek állandóan jelen vannak, ilyen a mese, a játék és a népdal, melynek elképesztő fontosságot tulajdonítok. Természetesen mai köntösbe csomagolva, időnként hangszeres átiratban adjuk elő, hogy a gyerekek könnyebben képesek legyenek befogadni azt.
- A kisgyerekekkel más helyszínen is aktívan foglalkozik, például otthon. A zenei nevelés miképp zajlik ebben a közegben?
- Három csodálatos gyermek apukája vagyok, mélyen hiszek a gyermeki lélekben, olyannyira, hogy a szívem mélyén magam is annak tartom magam. Kicsit rosszul van kitalálva ez a 24 óra, így aztán amiből a gyerekek javára elveszünk az az alvás. Feleségem is muzsikus, műsorvezető társam a Csigaházban, így az otthoni környezetben soha nincs csend, sokat muzsikálunk otthon a gyerekekkel közösen. Nagylányom, Viktória 16 éves és fuvolázik, országos és regionális versenyek győztese, jelenleg a pécsi Művészeti Gimnáziumba jár. Középső lányom Johanna, másodikos az általános iskolában, hegedűn tanult évekig, idén kezdett furulyázni és zongorázni, a legutóbbi fafúvós regionális versenyt megnyerte, saját bevallása szerint később a szaxofon felé orientálódna, édesanyja után szabadon. Legkisebb gyermekünk négy éves, Daniella, aki még álmában is énekel. Amikor arról érdeklődünk tőle, hogy milyen hangszeren szeretne játszani, akkor általában egy szép hosszú felsorolás következik, amúgy a zongorával barátkozik leginkább, de kis furulyájával is szépen játszik, valamint az én harsonám fúvókáját is elcseni időnként.
- Más műfajra is ki szokott kacsintani a komolyzene világából?
- A jazz műfaja áll közel hozzám és játszom is egy pécsi zenekarban, amely zárt, vagy félig nyitott rendezvényeken időnként feltűnik. Ahogy nőnek a gyerekek a terhek is könnyebbé válnak a szülői vállon, így aztán dr. Bagi Dániel zenei anyagát idén május hetedikén a közönség elé visszük. Big band felállásról van szó, 16 nagyszerű muzsikus – zömében a PFZ tagjai – alkotják a zenekart. A hivatkozott napon 16 órakor, a Széchenyi téren hallhatja a közönség örömzenénket. A műsor a 60-as évektől indít, egészen napjainkig jutunk el, sőt saját szerzeményem is felcsendül majd.
- Van valamilyen családi, vagy egyéni elfoglaltság, amelyet a zenén kívül is szívesen művelnek?
- Nagyon szeretem a természetet, örömmel olvadok eggyé a fákkal és a természet minden szegmensével. Sokat kirándulunk a családdal, a Csigaház meséi, amelyeket népmesék mintájára írok a műsorba, sokszor természeti ihletettségűek. Szerencsére otthon is van kertünk, így kéznyújtásnyira van a természet a lakóhelyünkön is. Pécs szerencsés helyen fekszik, hiszen a Mecsek csodálatos tájai is elérhető közelségben vannak, évtizedek óta látogatom a hegység legszebb kirándulóhelyeit, de nem tudok velük betelni. Cserkút, Égervölgy, Zsongorkő, az Orfűi tó, Lámpásvölgy, a TV torony környéke, a Tubes, csak hogy felsoroljak a teljesség igénye nélkül néhányat kedvenceink közül.
- Ránézésre igazi sprinter, az izmos felsőtest is árulkodik erről. Jól látom?
- Középiskolás koromban atletizáltam és sok éven át a muzsikálással párhuzamosan műveltem, 60-400 méterig terjedt a táv, melyen versenyeztem. Sajnos a profi sport és a profi zene nem fért meg egymás mellett, választanom kellett, a muzsika győzött.
- Bár soha nem fog bekövetkezni, de mégis, játsszunk el a gondolattal. Ha letenné a harsonát, mivel foglalkozna a muzsikáláson kívül a legszívesebben?
- A pedagógiával, ami nagyon közel áll a szívemhez. A zenére, a zene tudományára örömmel okítanám a gyerekeket, amúgy ilyen képzettséggel rendelkezem is, hangszeres zenét taníthatok, pályafutásom alatt többször adódott is ilyen feladat, melyet mindig nagyon élveztem.
Forrás: Bereczki Lajos (www.pecsiriport.hu)
Nincs találat!