Pannon Filharmonikusok

Bonyhádtól ível Párizsig a pálya, melyet bejárt, szerényen, mosolyogva fogad a fiatalember, amikor a beszélgetést elkezdjük. A másodéves hallgató a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetének növendéke. Nem akármilyen tehetség, hiszen  2012-ben ő nyerte az International Trombone Assotiation (ITA - Nemzetközi Harsona Szövetség) Robert Marsteller harsonaversenyét Párizsban.

A díjnak köszönhető, hogy a Pannon Filharmonikusok állást ajánlott önnek?
Szerencsére nem, a díjat valamivel később kaptam, mint a lehetőséget, hogy játszhassak a PFZ-ben. A szerződtetésemet megelőzően is közreműködtem „kisegítőként”, amely remek lehetőség volt számomra, hogy a zenekari életet belülről is megismerhessem. Olyan jeles művekben játszottam, mint például Ravel Bolerója, amelyben a harsonának komoly szerepe van.

Térjünk vissza a tavalyi díjára. Meglepte önt az elismerés?
A döntőbe már csak hárman kerültünk, két amerikai és én. A koncerten ráadásul a versenymű szerzője is ott ült a zsűriben. Ennél kiélezettebb helyzetet keresni sem lehetett volna. Fogalmam sem volt, hogy mit vár el a saját darabjának interpretációjától, ez volt talán a legizgalmasabb az egész versenyben, hogy sikerül-e megtalálni azt az elképzelést, amely találkozik a szerző ízlésével és szándékával. Később a díjon kívül a legnagyobb elismerés az volt, amikor a verseny után odajött és elismerését fejezte ki az előadásért.

Mi volt az első versenyélménye?
Tíz éve, 2003-ban vettem részt először, még zeneiskolásként ilyen megmérettetésen Kiskunfélegyházán, amit meg is nyertem.

Na ja, így könnyű, elsőre győzni! Honnan jött ez a muzikalitás és a rézfúvósok szeretete?
Van a családban több zenész, édesapám trombitás, szóval nem előzmények nélküli a dolog. Persze hozzáteszem, hogy én ötödikben vágtam bele  a zenei és hangszeres tanulásnak, többen úgy tartják hogy elég későn.

Ahhoz nem elég későn, hogy idáig eljusson! A május tizenegyedikei koncert anyaga mikor került a programba?
Még tavaly beszélgettünk erről, akkor én tudtam, hogy Vass András fog ezen a hangversenyen vezényelni. Bár neki más elképzelése volt velem és a koncert anyagával kapcsolatban, de aztán jött az ötlet, hogy Bourgeois Harsonaversenyét vigyük színpadra, mellyel ő is egyetértett. Magyarországon még senki sem játszotta a művet így ősbemutató lesz a Kodály Központban. Tavaly a májusi zenekari pikniken a harmadik tételt eljátszottam ugyan, de így egybe most hallhatja hazai közönség először. A másik érdekesség, hogy a Kodály Központ a megnyitása óta még harsonás szólistát nem fogadott a falai között, ebben is elsők leszünk.

Milyennek képzeljük el a harsonaversenyt?
Bourgeois egy ma is élő modern, kortárs zeneszerző, de ez a szerzeménye nem egy elvont, nehezen emészthető, absztrakt zene. Kellemes a hangzása, nagyon dallamos, leginkább egy filmzenéhez tudnám hasonlítani.

Koncertezik tanul, vizsgázik, utazik. Nem sűrű kicsit az élete?
Nincs sok üresjárat az életemben, de szerencsére az egyetemi tanáraink nagyon türelmesek. Tudják, hogy a zenekarban játszom és az is közismert, hogy a Pannon Filharmonikusok, mint rezidens együttes igen sok koncertet ad. Többet, mint a legtöbb magyar hasonló szimfonikus zenekar. Így órákra ritkábban járok, de a vizsgákra természetesen készülök és leteszem azokat.

Hangszeres tanára az egyetemen Farkas István Péter nagyon elégedett a teljesítményével, milyen a viszonyuk?
Amikor először hallott játszani, már akkor javasolta, hogy jöjjek az egyetemre tanulni. Így is lett, azóta is nagyon jó a kapcsolatunk, nem az a tipikus tanár-diák viszony van köztünk, sokkal inkább mint mester és tanítvány éljük az életünket.

Hol hallhatjuk önt legközelebb játszani?

 A szombati koncertről már beszéltünk, ezt követően már hétfőn egy Ligeti operát próbálunk, melyet a MÜPA-ban adunk elő, ezt követően pedig minden héten koncertezünk. Ez a kívülálló számára talán nagy hajtásnak tűnhet, de ez már régóta így van a zenekar életében, jól együtt tudok élni ezzel a pörgéssel.