A Pannon Filharmonikusok büszke arra a teljesítményre, sikerre, amely munkáját egy évtizede övezi. Közönségünk azt az eredményt ismeri meg csupán, amely végül megszólal a színpadon. A zenének azonban útja van. Az út a próbákon, a szünetekben, az öltözőkben, a gyakorlással töltött órákon keresztül, a koncertek között halad a kottától a muzsikusig, a karmester mozdulatain, instrukcióin át. Hosszú út tele kérdésekkel, válaszokkal, eltévelyedésekkel és végül hazatalálással.
Kocsis Zoltán temetésének napján, a 2016. november 19-i este 18.00 órakor kezdődő koncertünk előtt 17.00 órától közönségünk tagjai és muzsikusaink számára mécseseket biztosítunk, melyeket Kocsis Zoltán emlékére a Kodály Központ bejárata előtti lépcsősoron lehet meggyújtani és elhelyezni.
Kocsis Zoltán a zenénk útját terelő fasorként állt tíz éve mellettünk, a magyar zenei életben személye igazodási ponttá vált. Zseniális hangszeres tudásán felül a művészeti korszakokról, zeneszerzőkről, alkotói szándékokról, a zene szövetéről való ismerete, a különböző művészeti területeken elért jártassága, és a maga komplexitásában lényegre törő meglátásai páratlan alkotóvá, gondolkodóvá, a szakmai kérdések hiteles válaszadójává tették mindannyiunk számára.
A társalapításával létrehozott Budapesti Fesztiválzenekar, és az irányításával megújuló Nemzeti Filharmonikusok után a Pannon Filharmonikusok is a nagyszerű muzsikus fogadott gyermekévé vált, megnyitva a vidék Magyarországának zenekari világát a kiváló mentor előtt. Az igazságosan szigorú, példamutató apa mintájára először messziről figyelte botladozásainkat, de mindig tudta hol járunk épp, és mi segíti a fejlődésünket. Aztán közelebb jött. Minden évadban több projekten dolgoztunk együtt, heteket töltött Pécsett, felejthetetlen beszélgetésekkel, baráti vacsorákkal és közös muzsikálással. A Müpában minden koncertünket hátulról hallgatta végig az elmúlt évtized során, és mondta el véleményét, jelölt ki újabb határpontokat. Ha kellett finoman, ha kellett, értünk haragudva, egyéni humorával, de mindig tisztelettel és önzetlenül. Életében, munkájában megmutatta a muzsikusaink számára, hogy mit jelent valóban szolgálni azt, amire született.
Kocsis Zoltán halála a magyar és a nemzetközi zenei élet mindennapjaiban betölthetetlen űrt hagy maga után. Talán még fel sem fogjuk a személyével keletkező hiány nagyságát. Nem lesz kit felhívnunk, nem lesz kinek e-mailt írnunk, mert tudjuk, hogy ő lehetne az egyetlen, akinek a válaszát maradéktalanul elfogadnánk. Mert ő tudta. Közvetítő volt az elhunyt zeneszerzők szándékai, a zene sajátos világa és a muzsikusok között. Több volt nálunk, olyan géniusz, akinek a gondolkodása és zeneértelmezése a legnagyobb zeneszerzők világához hasonlítható. Halálával nem csupán azok veszítettek, akik ismerték, szerették és tanultak tőle, hanem a következő generációk is, akiknek nincs lehetőségük megmerítkezni a tudásában, és nem hallhatják a kofferében maradt alkotásait. A zeneművészetet érte pótolhatatlan veszteség.
A fájdalom nem írja le a Pannon Filharmonikusok művészeinek és munkatársainak érzéseit. Megfosztva érezzük magunkat, de kiváló muzsikustársunk, Perényi Miklós szavaival egyetértve „azzal tiszteljük meg Őt a legjobban, ha lelkiismeretesen dolgozunk tovább”.
Az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság Közleménye (2016. november 15. 17:18)
Kocsis Zoltán búcsúztatása
A család mély fájdalommal tudatja, hogy Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója hosszas, méltósággal viselt betegség után, 64 éves korában elhunyt.
Búcsúztatására november 19-én (szombaton) kerül sor a Liszt Ferenc Zeneakadémia Aulájában, ahol tisztelői 8.00 és 12.00 óra között róhatják le kegyeletüket egy szál fehér rózsával vagy kardvirággal.
Beszédet mond Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, Kurtág György zeneszerző, dr. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.
Az elhunytat Magyarország Kormánya, Budapest Főváros, a Nemzeti Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Zeneakadémia saját halottjának tekinti.
Technikai információ:
A beszédeket, melyek a Zeneakadémia Aulájában 13 órakor, a meghívottak előtt hangzanak el, az épület előtt elhelyezett kivetítőn lehet követni.
Nincs találat!