Pannon Filharmonikusok

Október 13-án a barokk zene valódi esszenciáját ismerheti meg a közönség. A régizene specialistájaként számon tartott világhírű karmester, Jonathan Cohen vezénylésével a korszak legjelentősebb képviselőinek műveit adja elő a Pannon Filharmonikusok. A művésszel az estről és a zenéről beszélgettünk.

Korábbi magyarországi útjai során milyen tapasztalatai, benyomásai voltak? Hogy érzett a magyar közönség iránt?

Hosszú távra visszanyúló zenei kapcsolat fűz Magyarországhoz. Sok muzsikus barátom van Magyarországról, akiket csodálok és tisztelek, velük gyakran dolgoztam együtt az évek folyamán. Szerettem a Kaposfesten játszani, valamint a Budapesti Tavaszi Fesztiválon és most az új budapesti Fesztiválakadémián. Szeretek együttműködni a Budapesti Fesztiválzenekarral a barokk sorozatukban, fiatal csellistaként pedig gyakran játszottam olyan magyar mesterekkel, mint Sebők György és Rados Ferenc. Magyarország egyedi zenei örökséggel rendelkezik, a magyar kultúrát igen gazdagnak és tiszteletreméltónak tartom, így a közönség is zabolátlan szenvedéllyel és lelkesedéssel élvezheti a zenét, mely megjutalmazza és energiával tölti fel a zenészt. Nagyon várom a találkozást a Pannon Filharmonikusokkal.

Gyakran ad elő barokk operát. Miért és mikor döntött úgy, hogy barokk zenével és operával kezd foglalkozni?

A Cambridge-i Egyetemen, ahol tanultam, abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy tapasztalatokat gyűjthettem az előadó-művészeti gyakorlat terén. Úgy vettem észre, hogy az ottani felfogás szerint a történelmi háttér és a zenetörténet megértésére helyezték a hangsúlyt, hatalmas könyvtári forrással, kéziratokkal és az odaadó egyetemi tanárokkal rendelkezve.  A hallgatók részéről is nagy volt a lelkesedés a kísérletezés iránt. Összegyűjtöttünk pár énekest (kiváló brit énekkari hagyományok álltak rendelkezésünkre), valamint néhány régi hangszert a zenetanszékről és például összeállítottunk egy koncertet egy ritka Cavalli oratóriumról. Ez egy bevált módszere volt annak, hogy kutassunk és életre keltsük érdeklődésünk tárgyát, és ezt nagymértékben támogatták is. Mint csellista, Londonban kezdtem játszani barokk zenekarokkal, majd ettől kezdve később karmesterként segédkeztem Händel és Monteverdi operák színrevitelénél, amikor bemutattak William Christie mesternek.

Pécsett Bach III. D-dúr szvitjét, BWV 1068, Teleman D-dúr fuvolaversenyét és Händel Apollón és Daphné dramatikus kantátáját fogja vezényelni, a Barokk esszencia megnevezésű koncerten. Ön szerint ezek a művek miért tekinthetőek a barokk zene esszenciájának?

Bach, Händel és Telemann, a zenetörténet három legnagyobb zeneszerzői és nem csupán a barokk zenét tekintve. Három igen egyedi stílusú zeneszerző, sikeresen megtalálta az útját annak, hogy elvegyítsék koruk erős európai trendjeit: olasz, francia és német stílusok, a maguk egyéni hangvételével és összetettségével. Mondhatjuk, hogy ez a német hármas alátámasztotta és formába öntötte a nyugati zenei tradíciókat. Mindegyik zeneszerző egymástól kissé különböző esszenciát képvisel. Bach szvitje magasztos, Telemann kantátája ékesszóló és bájos, Händel kantátája pedig drámai. Ez a pasztorális kantáta, Apollón és Daphné, egy tökéletes példája a barokk megszállottságnak a klasszikus legenda iránt. Az ellenséges Apollón megpróbálja elcsábítani Daphnét, de mindez rosszul végződik.

Melyek voltak az Ön számára legkiemelkedőbb előadásai, munkái a nyár folyamán?

Ezen a nyáron Mozart Figaró házasságának szentelem az időmet. Ezzel a művel nyitottuk meg a Glyndebourne Fesztivált, egy nagyszerű zenekarral és szereplőkkel. Nagyon vártam a nyári előadásait ennek a fantasztikus műnek. Az ember soha sem unja meg ennek az operának a bemutatását.