Pannon Filharmonikusok

„Angyali” koncertet adott karácsony alkalmából a Pannon Filharmonikusok: Benjamin Britten művét kórus énekelte hárfa kísérettel. Lakatos Ida szólaltatta meg a hangszert, akivel a hárfa izgalmas múltjáról és népszerű jelenéről beszélgettünk.

– Igaz, hogy több mint ötezer éves a hangszer?

– Valóban játszottak már hárfán az egyiptomi fáraóknak is, de a mai zenekari hangszer csak kétszáz éve létezik. 1820-ban Párizsban született meg ez a forma, mely hét alaphanghoz illeszkedő hét pedált használ. Napjaink hárfája egészen pontosan 47 húros, úgy 180 centi magas, és negyven kilós.

– A laikusnak úgy tűnik, hogy technikailag nem bonyolult rajta a játék, hiszen csak megfelelő sorrendben kell megpengetni a húrokat.

– Ez az egyetlen állandó „pengetős” hangszer a nagy zenekarban, ugyanakkor egyáltalán nem könnyű rajta a játék, mert minden más hangszernél több dologra kell figyelni. Ugyanis legtöbbször nyolc ujjal dolgozik rajta egyszerre a két kéz, ráadásul gyakran fej fölötti magasságban, miközben a lábak a pedálokon ügyeskednek. Emellett nézni kell a kottát és a karmestert, és fejben is át kell gondolni, lélekben pedig átélni a zenét. Talán nem véletlen, hogy úgy tartják, a hárfások mind kitűnő autóvezetők is. No és az is mond valamit, hogy alapszinten elsajátítani a használatát úgy tíz évre van szükség.

– A hárfának is van „Stradivari” változata?

– Minden zeneművész más gyártmányra esküszik, én például az amerikai hárfák hangját szeretem leginkább. S legfeljebb 200 éves lehet, így ha nem is „stradivaris” összegért, de egy valamirevaló zenekari hárfát úgy hat-nyolc millió forintért lehet megkapni, ugyanakkor akadnak egészen minőségi darabok is 50 millió forint körüli áron.

– Tényleg volt olyan időszak az ókorban, amikor szinte minden házban volt egy hárfa?

– Bizonyára az eolhárfára gondol, melyet kitettek az ablakba, és a szél zenélt rajtuk. Egyébként szabadtéri koncerteken én is tapasztaltam már, hogy a légmozgástól maguktól életre kelnek a húrok.

– Mekkora szerepe van a hangszernek a komolyzenei irodalomban?

– Nem kezdenék statisztikai elemzésbe, de a francia komponisták nagy előszeretettel használták, sőt, volt idő, amikor a zeneszerzőknek kötelező volt hárfán tanulni. Egy nagy zenekarban mindig egy állandó hárfás van, de gyakori, hogy a zeneművekben kettő is megszólal.

– Valóban reneszánszát éli most a hárfa?

– Hát az jelez valamit, hogy a Zeneakadémiának dr. Vígh Andrea hárfaművész a rektora, továbbá a Virtuózok komolyzenei tehetségkutatón csaknem annyi fiatal versenyez hárfán, mint amennyi zongorán. Másrészt a hangszernek létezik már elektromos változata is, mely a könnyűzenében egyre népszerűbb.

– A zenéje pedig meditatív, ringató, harmonikus. Elmondható, hogy a munkája egyben el is lazítja?

– Kikapcsolódásként is szívesen hallgatok komolyzenét, továbbá a mindennapi életről szóló elgondolkodtató filmeket nézek, valamint ha tehetem sokat utazom.

Szombathelyen át

Lakatos Ida Budapesten született. Budán a XII. kerületben nőtt fel, ott járt általános iskolába, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett, a Zeneakadémián 1980-ban diplomázott Lubik Hedvig tanítványaként. Hárfaművészként a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarban játszott 1998-ig, ekkor költözött Pécsre, s azóta a Pannon Filharmonikusok tagja. A zenekari játék mellett magántanítványokkal is foglalkozik. Férje a Pannon Filharmonikusok zeneművésze (oboa), két fiuk van, Kornél 29, Olivér pedig 23 esztendős, és mindketten Németországban élnek.

Forrás: Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló)