Pannon Filharmonikusok

Nem volt egyszerű a hét szereplővel egyeztetni a mikro interjúkat. Többen már az elfoglaltságaik feljegyzését is másra bízzák, a szülők igazi menedzserként szervezik gyermekeik fellépéseit, hozzák-viszik őket egyik próbáról a másikra. Persze a találkozások során mindig kiderült, hogy ezek a 10-16 éves gyerekek nagyon is átlagosak abban a tekintetben, hogy a korosztályuknak megfelelő érdeklődési körrel bírnak, játszanak, barátkoznak, sportolnak. Van, aki a brokkoli krémlevest kedveli, míg mások a szörfözésre koncentrálnak. A zene szeretete köti össze őket és a korán megnyilvánuló hangszeres tehetség.

Szaxofon és szörf - Szentkirályi Boldizsár
- Mióta játszol ezen a hangszeren?
- Hét éve játszom szaxofonon, a Liszt Ferenc Zeneiskolában tanulok Pécsett, mesterem Járemkó Igor.

- Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy „mester”?
- A zenéhez kapcsolódó dolgok jutnak eszembe, a tanárom, egy karmester, vagy egy híres szólista.

- Mivel lépsz fel a június hetedikei koncerten?
- Draskóczy László Korondi táncok című művét adom elő, amely egy kortárs mű, eredetileg klarinétra íródott. Nagyon várom a próbákat, hiszen ilyen nagy zenekarral, mint a Pannon Filharmonikusok, még nem léptem fel. Egyelőre nem izgulok, de gondolom, majd ennek is eljön az ideje, most inkább a kíváncsiság motoszkál bennem. Van azért néhány ismerős arc a zenekarban, például a zeneiskola igazgatója Zsoldos Attila, vagy Sturcz László oboista, aki szintén ott tanít.

- Pécsett a Jurisicsban tanulsz, sőt idén végzel, hová mész ezt követően?
- Felsőfokú zenei tanulmányokat szeretnék folytatni, három intézmény is szóba került, de még nem döntöttük el, melyik lenne a megfelelő, hamarosan erre is sor kerül.

- Mi fér még a sok gyakorlás és a zene mellett egy 15 éves fiatal életébe?
- Profi szörfös vagyok, ez a hobbim, amelynek Fonyódon szoktam hódolni. Keszthelyen születtem és egy ideig ott is éltem, így adta magát a lehetőség, ráadásul a családom is szereti a vizes sportokat.

- Van valamilyen „kereszthangszer”, amelyen kipróbálnád magad?
- Mivel sok szaxofonos klarinétozik és fordítva, így én is szívesen kipróbálnám azt a hangszert. Hasonló a megszólaltatásuk módja, kicsit a hangzásuk is, nekem tetszik.

- Zenekari tagsággal hogy állsz?
- A Sopianae Ifjúsági Fúvószenekarban játszom, mint első szaxofonista, immár három éve vagyok tagja a csapatnak.

Aki szereti a brokkoli krémlevest is – Bagi Flóra

- Tíz éves vagy, ezért nem tudlak magázni Flóra, szóval minek köszönhető, hogy valaki tíz évesen a Mesterek és tanítványok koncerten felléphet?
- Például annak köszönhető, hogy jó a tanárom, akit Szántai Csabának hívnak, másrészt úgy érzem eléggé felkészültem a meghallgatásra, ahol sikerrel jártam.

- Mivel fogsz fellépni a hangversenyen?
- Baston C-dur concerto című művét fogom előadni furulyán.

- Ilyen fiatalon egy híres zenekarral fellépni, vajon milyen lesz – gondoltál erre?
- Szerintem jó lesz. Én már játszottam ebben a teremben és éreztem, hogy nagyon jó a hangzás. Év elején a zeneiskolával néhányan kipróbálhattuk a Kodály Központ hangversenytermét, én is köztük voltam utána pedig a Deáknak (ahová Flóra jár) és a többi gyakorlóiskolának volt hangversenye, amelyen szintén részt vettem.

- A zenén kívül mi érdekel az iskolában?
- A tantárgyak közül a technika és a rajz, de a szolfézs is érdekel, és kicsit zongorázom is, de kaptam egy hegedűt is, melyet most próbálgatok. Az öcsém csellózik, tőle lesem el a fogásokat.

- Hamar visszakanyarodtunk a zenéhez. Az egész család muzsikál?
- A szüleim nem, csak én az öcsémmel. Nagyjából naponta egy órát gyakorlok a furulyán, de szeretek tollaslabdázni és rajzolni is. Van egy Titkos kert című színezőm, azt nagyon szeretem, de a barátnőimmel szoktunk játékból csukott szemmel is rajzolni, vagy balkézzel. Vicces dolgok szoktak kisülni ebből.

- Meddig marad szerinted fő hangszerként nálad a furulya?
- Azt gondolom, hogy marad, szerintem ezzel is lehet komoly zenei sikereket elérni.

- Mi a kedvenc ételed?
- Sok mindent szeretek, de talán a brokkoli krémleves a kedvencem, azt nagyon szeretem!

- Jól kell tanulni egy zenésznek?
- Viszonylag.

Zongora és Real Madrid – Remenyik Balázs

- Egy somogyi fiú mellett egy nem pécsi résztvevője is van a Mesterek és tanítványaik koncertnek, történetesen Remenyik Balázs Komlóról. Hol tanulsz most?
- Komlón a Felsőszilvási Általános Iskola hetedikes tanulója vagyok, zenei tanulmányaimat pedig Pécsett, a Liszt Ferenc Zeneiskolában végzem, Megyimóreczné Schmidt Ildikó a tanárom.

- Ki indított el a zongorista pálya felé?
- Nagybátyám billentyűs hangszereken és gitáron játszik, könnyűzenei vonalon, az ő játékán keresztül kedveltem meg a szintetizátort, mint hangszert, nagyjából hat évvel ezelőtt a komlói zeneiskolában szerettem volna szintetizátoron játszani, de közölték velem, hogy ahhoz a zongorán keresztül visz az út, így elkezdtem zongorán tanulni.

- Rögtön Pécsett tanultál zongorázni?
- Nem, Komlón az Erkel Ferenc Zeneiskolába jártam, ahol az első két évet Milbauer Máriánál, majd két évet Kovácsné Márfy Ritánál tanultam. Rita néni kisbabát várt így kellett keresnünk egy másik tanárt, szerencsére Ildi néni elvállalt és azóta is hozzá járok.

- Tudom, hogy a Virtuózok versenyén is indultál, korábban is voltak ilyen megmérettetések?
- Például nemrég voltam egy ausztriai nemzetközi versenyen, ahol harmadik lettem.

- Ha már szóba került a magyar Virtuózok verseny, az milyen eredménnyel zárult?
- Az első háromban végeztem, nemsokára lesz a televíziós gálaműsor rögzítése, szóval meglehetősen jól végződött ez a verseny a számomra.

- Hasonlóan nagy elismerésképp, június hetedikén a Pannon Filharmonikusokkal léphetsz fel. Mit gondolsz, milyen lesz ez?
- Még nem játszottam velük, de nagyjából ismerem a zenekart. Egyébként a hangversenyen J.C. Bach Concerto című művét játszom majd. Személyesen a PFZ zenekarából Zsoldos Attilát ismerem, aki a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója egyben, ahová én is járok.

- Ha nem a zene, akkor mire gondol, mint iskolás?
- Minden tantárgyat szeretek, de a történelem és a biológia kiemelkedik közülük. Ha van egy kis időm, akkor focimeccseket nézek a tévében, kedvenc csapatom a Real Madrid. Talán a nyáron a barátokkal még lesz időm focizni is.

Egy visszatérő fiatal tehetség - Forgó Boglárka

- Mintha már szerepeltél volna korábban is a Mesterek és tanítványok koncerten?
- Két évvel ezelőtt is sikeresen beválasztottak, de akkor még zongoráztam. Ez akkora élmény volt a számomra, hogy nem kívántam kihagyni a lehetőséget most sem. Szerencsére ez sikerült csellistaként is. Mindössze három és fél éve csellózom, két éve még a zongoratudásom volt erősebb, de fordult a kocka. Csányiné Imre Zsuzsanna a Szent Mór Iskolaközpont tanára a mesterem, jómagam a Pécsi Református Gimnáziumba járok, zongorázni pedig egy harmadik helyen tanulok, szóval mozgalmasak a napjaim.

- Meg sem merem kérdezni, hogy mennyit gyakorolsz naponta.
- Ez változó, attól is függ, hogy mikor van egy megmérettetés, verseny. Átlagosan 2-2,5 órát gyakorlok naponta, néha azért megesik, hogy kevesebbet.

- Ennyi hangszeres zene mellett jut idő másra is?
- Szerencsére igen. Standard és latin-amerikai táncokat tanulok, amely kitűnő mozgáslehetőség és javítja a tartását is az embernek, nem beszélve arról, hogy ezt is zenére műveljük.

- Ha már zenehallgatás, mit szeretsz a komolyzenén kívül hallgatni?
- A jazz érdekel, például Oscar Peterson muzsikája elbűvöl, de mint mai, 15 éves fiatal a pop zenét sem vetem meg.

- Mi a hangszered fő erénye?
- Nagyon sok hangzást lehet megszólaltatni rajta, rendkívül kifejező és szép a hangszíne, szerintem a hangszerek közül az egyik leggazdagabb ezen a téren. A Mesterek és tanítványok koncertjén C. Bach C-moll koncert II. tételét játszom, melyet nagyon várok, hiszen nagy megtiszteltetés ilyen fiatalon fellépni a neves pécsi zenekarral!

- Hogy képzeled a jövőt zenei téren?
- Budapesten szeretnék majd tanulni a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban cselló tanszakon. A bátyám zongorista, ő is oda jár és rengeteget fejlődött zenei téren, már ez is inspirál.

- Gyanítom, hogy van családi kötődése a zongorának?
- A szüleim mindketten zongoratanárok, apukám a Művészeti Gimnáziumban, anyukám pedig a Szent Mór Iskolaközpontban tanít.

A szomszéd megyéből jött – Drahos Botond

- A harsonát szinte mindenki ismeri, de az euphoniumot, amelyen szintén játszol hogyan képzeljük el?
- Rézfúvós hangszer, három-négy dugattyús, hangfekvése a trombita és a tuba között van, alaphangja a B hang.

- Mióta tanulsz ezen a hangszeren?
- Az euohoniumon négy éve, harsonázni pedig három éve kezdtem el, tanárom Rozina Gábor, aki Kaposváron a Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Zeneművészeti Iskola oktatója, - ahová én is járok, jelenleg a hetedik osztályba.

- Mit adsz elő a Pannon Filharmonikusokkal?
- Jul-Levy Grand Russian Fantasia című művét adjuk elő, valamint Rimszkij Korszakov harsonaversenyéből egy részletet hallhat a közönség.

- Rézfúvósoknál szinte kivétel nélkül valamelyik barát vagy testvér a nagy előkép. Nálad ez, hogy alakult?
- Valóban, a bátyám trombitál, így nem volt nehéz kedvet kapni a zenéléshez. Általában a zeneiskolában gyakorlok, napi 2-2,5 órát. Ezen kívül egy ifjúsági zenekarnak is tagja vagyok, szóval e körül forognak mindennapjaim.

- A sok gyakorlás mellett jut idő más tantárgyakra?
- Valószínűleg igen, mivel kitűnő tanuló vagyok. Mindenesetre a zenei pálya vonz, mindent elkövetek, hogy ebbe az irányba mozduljanak el a tanulmányaim a későbbiekben.

- Mikor és hol hallottad először a Pannon Filharmonikusokat?
- Az interneten hallottam őket, már alig várom a találkozást velük! Személyesen Barkóczi Lászlót ismerem a zenekar tagjai közül, egy versenyen találkoztam vele. Nagyon boldog vagyok, hogy velük léphetek fel, eszméletlenül nagy megtiszteltetés ez számomra.

Sakk és klarinét - Nagy Zoltán Ferenc

- Említsük meg, hogy hatéves zenei tanulmányaidat hol kezdted.
- Itt Pécsett, a Kontrasztok Alapfokú Művészetoktatási Intézményben kezdtem zenei tanulmányaimat, két éve pedig a Művészeti Gimnáziumba járok. Előbbiben Haszon Balázs, a Pannon Filharmonikusok művésze volt a klarinét tanárom, jelenleg pedig Radics Miroslav, Szabó Gabriella és Laduver Mihály.

- Mit hallhatunk tőled július hetedikén?
- Weber egyik zeneművét játszom a hangversenyen, nagyon várom a fellépést nagy „bulinak” ígérkezik. Amúgy érdekes visszapillantanom a kezdetekre, amikor még furulyán kezdtem a zenei pályafutásomat, ekkor tetszett meg a klarinét, mert nagyon széles a repertoár, amelyet játszani tudunk rajta – műfajban is. A jazz és a klasszikus zene egyaránt foglalkoztatja a hangszert, sőt akár a pop zenében is találunk olyan szerzeményeket, amelyekben főszerep jut a klarinétnak. Igazi, műfajokon átívelő, azokat összekötő hangszerről beszélhetünk.

- Miért kedves hangszered a klarinét?
- Meglehetősen szép hangja van, vannak úgymond „pörgős” darabok is klarinétra írva, bár a személyes véleményem szerint inkább szépen kell játszani, mint gyorsan. Nagyzenekari környezetben még nem próbáltam ki magam, nagyon várom a fellépést és nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy velük muzsikálhatok!

- Említetted, hogy a hangszert más műfajokban is szívesen alkalmazzák. Melyik a kedvenced ezek közül?
- Egyértelműen a jazz, más területre nem szívesen tévedek. Komolyzenei szerzők közül ismét Webert emelném ki, nem igazán tudom megmondani, hogy miért, talán a művei bennem optimálisan rezonálnak, illenek a személyiségemhez.

- Mi a „kiegészítő sport” a zenéhez?
- Szeretek focizni és sakkozni. Régen versenyeztem, de most már csak hobbi szinten űzöm.

- Kit tartasz példaképednek a klarinét megszólaltatói közül?
- Ha majd olyan szinten fogok klarinétozni, mint Radics Miroszlav tanár úr, akkor nagyon elégedett leszek. Egyértelműen ő az egyik példaképem.

- A Virtuózok versenyében is továbbjutottál, hol tart a megmérettetés?
- Valóban, eddig sikeresen vettem az akadályokat, még két forduló van hátra, bizakodó vagyok.

Sokat gyakorol, de nem kényszerből - Horváth Apor Boldizsár

- Veresegyházán éltél még egy évvel ezelőtt is, hogyan kerültél Pécsre?
- Volt egy ferencvárosi mesterkurzus, ahol Ildi néni (szerk.: Megyimóreczné Schmidt Ildikó) is ott volt, aki akkor szólt nekem, hogy szívesen látna Pécsett, a pályaorientációs táborban. Erre eljöttem, de már mint felvételt nyert tanuló, így ismerkedtem meg egy évvel ezelőtt a művészetis osztálytársaimmal.

-  Korábban hol tanultál?
- Veresegyházán a Lisznyay Szabó Gábor Alapfokú Művészeti Iskolában tanultam zongorázni, de igazán csak tavaly döntöttem el, hogy zenei pályára fogok készülni.

- Voltak családi gyökerei a muzsikálásnak?
- A nővérem szaxofonozik és a két öcsém is zenét tanul jelenleg, a szüleim viszont kimaradtak ebből. A család távoli rokona volt Bódi László (Cipő), akit sokan ismertek a Republic zenekarból.

- Ha már szóba került a könnyűzene, hogy állsz ezzel?
- Szeretem a könnyűzenét, a pop slágereket, magam is próbálgatom néha a zongorán eljátszani egyiket-másikat. Ez népszerű a fiatalok körében, bár a repertoárt folyamatosan kell frissíteni.

- A komolyzene nem ennyire populáris, főképp a fiatalok körében. Mit gondol erről?
- Szükség van arra, hogy megismerjük egy régi kor zenei kultúráját, az általa közvetített értékeket. Ezeknek az értékeknek a fennmaradásában tudunk mi muzsikusok segíteni. Nem feltétlenül kell vájt fülű zeneértőnek lenni ahhoz, hogy valaki klasszikus zenét hallgasson és befogadja a szépségeit, bárki képes erre.

- A zenetanuláson kívül mit lehetett Veresegyházán csinálni?
- Például úszni, én legalábbis ezt választottam hobbinak.

- Gondolom, nem sok időd marad a vizes sportokra, mennyit gyakorolsz?
- Naponta legalább négy órát, ennél többet lehet, kevesebbet nem igen.

- Kedvenc nem zenei tantárgyad?
- Szeretem a földrajzot, talán azért is, mert anyukám ezt tanítja otthon az iskolában.

- Tanároddal, Ildi nénivel bizonyára beszélgettek arról, hogy haladsz a tanulásban. Mivel biztatott?
- Azt mondta, hogy jó képességekkel rendelkezem a zongorázáshoz.

- Június hetedikén a PFZ-vel lépsz fel. Mit játszol majd?
- Weiner Leótól játszom egy művet, amely eléggé karakteres, tanárom szerint illik hozzám. Élőben még nem láttam a szimfonikus zenekart, már csak ezért is várom a közös produkciót, nagyon motivál a velük való együttműködés!