Kedves Zenebarátom!
A 2016/2017-es évadban 650 éves a Pécsi Tudományegyetem, 500 éves a reformáció, 135 éve született Bartók Béla, 110 éve született Victor Vasarely és 100 éve Csorba Győző, 60 éve volt az 1956-os forradalom és szabadságharc. Nagy Lajos király, Luther Márton, Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms, Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely, Benjamin Schmid, Akiko Suwanai, és hosszan sorolhatnám az évad kiemelkedő neveit. Évszázadok óta meghatározó személyiségek és kortársaink. Köszöntőmet a nyári olimpia utolsó napjaiban írom. Muzsikusként nézve az egyéni küzdelmeket, különösen átérzem a gyerekkortól befektetett kemény munka, energia, lemondás harcát a győzelemért, a megvalósított álmok mámoráért. De mi vajon a közös a fenti alapítókban, alkotókban, előadókban és az olimpián indulókban?
Azok az emberek, akiknek a neve az utókor számára fennmarad, felelősségteljesek, bátrak és kitartóak. Felismerik és elfogadják a saját tehetségüket, lehetőségüket, a kortársaik jelzéseit, az utókor szükségeit, és az esetleges kudarcot felvállalva, a nyilvánosság előtt cselekszenek. Sokszor győzik le önmagukat, hogy győztesekké váljanak. Megpróbáltató órákat gyakorolni egy hangszeren minden nap, de még nehezebb már kisgyermekként színpadra lépni, és megmérettetni. Kockázatos olyan festménnyel a közönség és kritikusok elé állni, amihez hasonlót korábban senki nem alkotott. Lehangoló fogadni a szkeptikusok megjegyzéseit egy-egy formabontó zenemű vagy verseskötet bemutatója után. E pillanatok súlya azonban nem kérdőjelezi meg számukra az odavezető és az onnan továbbvezető út szükségességét. Ettől válnak igazán naggyá.
Mégis miért érezzük mindannyian, hogy az ő sikerük kicsit a miénk is? Mert a nevek mögött népek, emberek sokaságának egyidejű akarata, családok, művészeti közösségek, edzők, tanárok, alkotótársak, a megvalósítást támogatók állnak. Mi, mindannyian. Akik velük együtt átéljük a pillanatot, napokat, éveket, és nagyságukat felismerve és elismerve tartjuk nevüket emlékezetünkben, játsszuk, olvassuk, tanítjuk és élvezzük alkotásaikat.
A Pannon Filharmonikusok az idei évadban győztesekkel játszik. Győzteseknek. Azoknak a hétköznapi hősöknek, akik figyelnek ránk, kitartanak a kultúra és a komolyzene mellett, és akiknek a hangok versenyében a koncertek végén felcsattanó tapsot köszönhetjük. A hangszerek királyai, királynői, a zeneszerzők és a zenekar számára Ön áll a rivaldafényben minden este, akinek örömmel, odaadással, alázattal, izgalommal játszunk!
Szeretettel várjuk Önt is a győztesek között!
Nincs találat!