Pannon Filharmonikusok

Baleset után
Pécsi muzsikusok is dolgoztak egy nagy óceánjárón

Mint ismeretes, a toscanai partoknál január 13-án balesetet szenvedett Costa Concordia luxushajónak egy magyar hegedűművész volt az egyik áldozata. Annak jártunk utána, hogy mi vonz egyáltalán hajóra egy zeneművészt.

Mészáros B. Endre
Milyen az élet egy úszó minivárosban? Milyen színvonalú muzsikára kíváncsiak az emberek? Mennyire félelmetes így eltölteni hónapokat? Erről kérdeztünk meg négy ifjú pécsi hölgyet, akik a balesettel csaknem egy időben, tavaly év végén ugyancsak a tengeren zenéltek, csak sokkal zordabb körülmények között: a Balti-tengeren közlekedő Helsinki-Stockholm kompjáraton.
A Pannon Filharmonikusok tagjaiból álló Brillante Vonósnégyest (Lemel Ágnes I. hegedű, Varga Judit II. hegedű – a hölgy csak erre az útra ugrott be a négyesbe Góthné Varga Ágnes helyére –, Rónainé Guzorán Anita brácsás, Fátyol Fruzsina csellista) egy meghallgatás után tucatnyi jelentkezőből választották ki.
– Talán a repertoárunknak köszönhetően – mondja Varga Judit, a kamaraegyüttes másodhegedűse –, mert népszerű klasszikusokat és musicaldalokat, filmslágereket játszottunk.
A négyes átlagéletkora 30 év alatti.
– Mindemellett ennél is fiatalabbaknak van ez a munka kitalálva – tette hozzá a hegedűművész –, mert nagy fokú függetlenség kell hozzá.
– A 13 emeletes komp a hét minden napján közlekedett, megjegyzem, a Costa Concordia is pont ilyen magassági elosztású volt. Az út 18 órán át tartott, melynek az első negyedében négyszer 45 perces koncertet kellett adni, szóval kottahegyekkel utaztunk – számolnak be a hölgyek a részletekről.
Amit pedig cserébe kaptak: szállást, teljes ellátást, és havonta több mint ezer eurót is meglehetett spórolni. Másrészt egyik nap Helsinkiben, a másik nap meg Stockholmban tölthettek hat óra szabadidőt. A Brillante mellett egyébként mások is beszálltak a közönség szórakoztatásába, volt egy bulizenekar és két énekes zongorista is.
– Nem éreztük úgy, hogy eladnánk a lelkünket – vélekedtek a pécsiek –, mert jó volt a közönség és megbecsülték, amit csináltunk.
– Az meg, hogy el is süllyedhet egy ekkora hajó, eszünkbe sem jutott. Általában észre sem lehetett venni, amikor elindultunk. No jó, azért időnként féltünk is, amikor viharban hánykolódtunk. De azért tudni kell azt is, az első nap csak abból állt, hogy gyakoroltatták velünk a mentőmellények felvételét, mutogatták a menekülő-útvonalakat, a mentőcsónakok használatát – veszi vissza a szót Varga Judit. – A Costa Concordia balesete ismeretében most egy kicsit jobban félek, de azért újra belevágnék. Azóta ugyanis megszigorították a biztonsági előírásokat, meg az évszázadonkénti, egy Titanichoz hasonló „lehetetlen” nagy hajókatasztrófán is túl vagyunk. Szóval most már jöhet egy déli út is!