Pannon Filharmonikusok

Forrás: www.eozinmagazin.hu

Május 12-én este folytatódott a Maestro! Mesteri ötös a Kodály Központban sorozat, ezúttal Kelemen Barnabás hegedűművész játékát csodálhatta meg a közönség, a Pannon Filharmonikusok zenekarát Kocsis Zoltán vezényelte, aki interjút adott lapunknak.

− A Kodály Központ megnyitásának napján több szakemberrel együtt ön is optimistán, várakozásokkal teli nyilatkozatot adott a Magyar Televízió számára, amelyben az új épület előnyeit ismertette. Azóta is fenntartja ezt az álláspontot?
− A szakember megjelölés nagyon megtisztelő, de visszautasítanám, magamat csak igényes zenehallgatónak tartom, az igényességhez pedig hozzátartozik az akusztika iránti fogékonyság is. Alapvető tévedésnek tartom azt a nézetet, amely az akusztikára úgy tekint, mint ami a hangzást feljavítja. Az akusztikának az összecsengések és a felhangrendszerek továbbélése nyomán olyan inspirációt kell nyújtania az előadónak, hogy az illetőnek öröm legyen játszania abban a teremben. A Kodály Központ a Művészetek Palotájával szemben nemhogy kiállja az összehasonlítás próbáját, hanem talán még felül is múlja a MüPa nagytermének hangzásvilágát. A Kodály Központ emberléptékű, a hangzás még a terem végéből is jóval közelebbinek tűnik. Mind a magas, mind a mély hangtartományban nagyon jól kivehetők a hangok, sőt, megkockáztatom: a mély hangok sokkal szebben szólnak Pécsett, mint a MüPában. A Kodály Központ kiváló átmenet a Zeneakadémia nagyterme és a Művészetek Palotája között. Remélem, hogy az orgona beépítése nem változtat majd sokat az akusztikán.

 − A Kodály Központ átadásakor többen felhívták a nagyközönség figyelmét arra, hogy az akusztika beállítása az ilyen típusú intézményekben fél évig vagy még hosszabb ideig is eltart. A pécsi hangversenyterem hol tart most ebben a folyamatban?
− Nagyon számottevő különbséget nem látok a fél évvel ezelőtti állapothoz képest. A zenekar jól érzi magát benne, én akár a karmesteri pulpituson állok, akár más szögből hallgatom a végeredményt, szintén elégedett vagyok. Elképzelhető, hogy apró árnyalatokat fel lehetne fedezni, amely a hangvetők néhány centiméteres elmozdulásából fakad, de ebbe nem kívánok beleszólni, ez a szakemberek feladata.

− A közönség természetesen főleg a koncertre kíváncsi, de talán érdekes lehet, hogy mi történik a próbafolyamat utolsó alkalmain.
− A bolha körmeit manikűrözzük. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy a zenekar és a karmester közötti szakmai viszony létrejöjjön és zökkenőmentesen kialakuljon. Hangsúlyoznám a szakmaiságot, hiszen a munkában teljesen hidegen hagynak a hatalmi hierarchiák által generált emberi játszmák. Mivel Pécsett az első alkalommal bebizonyosodott, hogy a szándékok a zenemű minél színvonalasabb megszólaltatását célozzák, a zenészek felkészültek, ezért egyes részletek csiszolása következett. Most például, a főpróba előtti utolsó próbán Brahms IV. szimfóniájának negyedik tételével foglalkoztunk, kizárólag a hangzásarányok szempontjából. Mindez nem akusztikai kérdés, sokkal inkább a játékintenzitással függ össze. Nagyon sokat jelentett, hogy ennyi próbalehetőséget kaptunk, mert így több beállítás vált lehetővé. Szinte világokat tud megváltoztatni egy-egy kürtszólam egy bizonyos szint alá való visszavétele vagy akár egy jelentéktelennek tűnő hang felerősítése.

 − Külső szemmel, azonban a zenekarral régóta szakmai kapcsolatban álló művészként, karmesterként hogyan értékelhető az a szakmai munka, amely a Pannon Filharmonikusokat jellemezte 2003-tól?
- E kérdésben megkerülhetetlen Hamar Zsolt személye, akinek szakmai profizmusához, széles látóköréhez semmi kétség nem férhet. Ő olyan alapot hozott létre, amelyre lehetett építkezni, és amelyből még most is él a zenekar. Bár Peskó Zoltán zeneigazgató ideje alatt mindössze egyszer dirigáltam az együttest, úgy érzem, a fejlődés töretlen maradt. Olyannyira, hogy a Pannon Filharmonikusok játéktechnikában és hozzáállás szempontjából jelenleg a világszínvonal kapujában áll. Nagyra értékelem a zenekar tagjaitól azt a figyelmet, amely kizárólag a zenére, az előadott zenei műre irányul, ez nagyon közel áll az én felfogásomhoz.

− Mi a véleménye a Nemzeti Filharmonikusok szakmai színvonaláról?
− A folyamatos fejlődésben hiszek, tehát pusztán a színvonal megőrzése nem elegendő. Sőt, a stagnálás a visszacsúszás esélyét is magában hordozza. Ha e téma szóba kerül, lehetetlen, hogy ne hozzam szóba azt a hatalmas paradigma- és értékválságot, amely jelenleg az országban tapasztalható. Rengetegen a kultúrán próbálják ki politikai kalandorságukat, sokan mintha csak azt tesztelnék, meddig lehet elmenni a kíméletlen anyagi megrövidítések eszköztárában. Elég néhány demagóg megközelítés a „túlfizetett”, „élősködő” zenészekről, ezeknek az átlagemberek azonnal hitelt adnak. Pedig ha a kultúrát és az oktatást elsorvasztjuk, nemhogy kulturális munkások nem lesznek, hanem a közönség is elfogy. Új jelenségek, új hősök folyamatosan szipkázzák el az embereket az egyszerűbb, könnyebb utakat kínálva.

− Milyen fellépések, megmérettetések várnak a zenekarra a közeljövőben?
− A Liszt-év alkalmából teljesítjük a ránk kiszabott feladatokat. Nemsokára előadjuk a Szent Erzsébet legendát, amelyet időtlen idők óta nem játszottak Magyarországon. A művet szerettük volna a Vatikánban is bemutatni, de a Szentszék hosszúnak tartotta a műsort, ezért mást adunk majd elő. Én pedig a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat szervezésében adok születésnapi koncertet május 30-án, ezúttal Rost Andreával. Ezután a MÁV Szimfonikusok egyik koncertjén vezénylek, majd Martonvásáron adunk koncerteket. Az új idény szintén Liszt jegyében indul ősszel, aztán újabb évforduló következik, jövőre Debussyre emlékezünk. Olyan műveket is műsorra tűzünk majd, amelyek fehér hollónak számítanak a koncertrepertoárban. A szeptember 25-i évadnyitó koncertünkön A csodálatos mandarin Bartók Péter által kinyitott partitúráját adjuk elő, amelyet annak idején a kölni bemutató után Konrad Adenauer betiltatott. Ebből az őszi évadnyitó bemutatóból lemez is készül.

 − Pilinszky János – akit személyesen is volt módja ismerni – egyik versét önnek ajánlotta. Hogy érezné ebben a mai világban magát a költőóriás?
− Nagyon érzékeny ember volt és nagyon pontosan látta a körülötte zajló folyamatokat. Teljesen más szemszögből és sokkal magasabbról szemlélte a társadalmat, a politikai viszonyokat, az embereket. Úgy vélem, a maga szelíd módján ma nagyon kemény kritikával illetne mindenkit, akiknek közük volt az elmúlt húsz évben bekövetkezett társadalmi folyamatokhoz. Nem hiszem, hogy vita lenne közöttünk abban, hogy milyen mértékben élhetett Magyarország a demokráciával és milyen mértékben élhetett vele vissza. Vagy abban: becsüljük-e annyira az embertársainkat, hogy elmondjuk, mennyire gondolkodunk demokratikusan? Már János halálának körülményei is megkérdőjelezik ezt a berendezkedést. A tragédia egy híres és kiemelt kórházban történt, és azért, mert véletlenül korábban került ki az intenzív osztályról. Senkit sem vádolok semmivel, ezt nem lehet orvosi műhibának nevezni. Még bőven közöttünk élhetne, és csak félve gondolok arra, hogy mennyit tudott volna alkotni ennyi idő alatt.

A világjáró Kelemen Barnabás

Kelemen Barnabás lapunknak elmondta: még frissek a tapasztalatai a Kodály Központ nagytermének akusztikájával kapcsolatban, azonban a hegedűművész mind esztétikai, mind zenei szempontból teljesen elégedett. Úgy véli, előnyt jelent, hogy a Kodály Központ nagyterme kisebb, mint a Művészetek Palotájáé, így a klasszikus zeneirodalom műveinek többségét szebben, jobban meg lehet szólaltatni Pécsett. Kelemen Barnabás szerint a Pannon Filharmonikusok zenészeinek hatalmas inspirációt jelent a teremben játszani, a saját maguk által támasztott mércét is magasabbra állították. A hegedűművész nagyon komoly feladatok, kihívások előtt áll: május második felében az Amerikai Egyesült Államokba indul turnéra, majd kvartettjével a világ két legnagyobb szakmai megmérettetésén vesz részt, júniusban Olaszországban, júliusban pedig Ausztráliában.