Pannon Filharmonikusok

– Ayane úgy került ide, hogy Japánban, Hokkaidó szigetén, Szapporóban tartottam mesterkurzust és ott figyeltem fel a különleges hangi adottságokkal rendelkező lányra.  Hokkaidó szigetén egyébként operaház sincs, Ayane Magyarországon járt először operaelőadáson. Rengeteg információt gyűjtött aztán itt a színpadi játékról – mondja el a japán énekesnő helyett a tanárnő –, miután Ayane a magyar és az angol nyelvből is még csak az alapskálát gyakorolja.

– Szente Melindával régebbi keletű a viszonyom, negyedik éve dolgozunk együtt, ő alig 18 évesen került hozzánk – számol be a másik tanítványáról Meláth Andrea.  Ugyancsak fantasztikus tehetség, s igen egyenletesen fejlődik. Azt pedig feltétlenül emelje ki, hogy a Pannon Filharmonikusoknak köszönhetjük ezt a rendkívüli estet, mert ők biztosítják a zenei kíséretet, és a Kodály Központot az áriavizsgánkhoz.  

– Amit vártam, azt kapom az MSc képzéstől, kevésbé a technikára, sokkal inkább a színpadi megjelenésre összpontosítunk – összegez az operatagozat legfelső szintjéről Szente Melinda, aki beszámol a közös műsorukról is. – A zenei korszakokat a romantika végéig vázoljuk majd az opera világából több képben, olyan híres darabokból válogatva, mint a Don Giovanni, az Anyegin, vagy a Rómeó és Júlia.

Megkérdeztük azt is, hogy miként fér meg három szoprán egy csárdában?  
– Nagyon jóban vagyunk, és mindig figyelni fogjuk egymás életét, sikereit.

Meláth Andrea a szakmai folytatás útját is körvonalazza:
– Bizonyos vagyok benne, hogy idővel Szente Melinda drámai szoprán lesz. Olykor kicsit naív, máskor nagyon is életrevaló, szóval illik hozzá a most műsorra kerülő Tatjana szerepe. Ayane pedig koloratúrszoprán, egészen elképesztő képességekkel. Kitűnő hanggal a magas regiszterben, emellett a távol-keleti gyakorlattal ellentétben nem csupán technikailag kiváló, de lelke van az énekének, aurája a színpadra lépésének.

Sheer Lívia pedig lírai szoprán, de ezt már Kertesi Ingridtől, az ugyancsak világhírű opera-énekesnőtől tudjuk meg, mert Lívia az ő tanítványa.

– Úgy kezdődött, hogy az általános iskolában a diákszínpadon musicaleket énekeltem – számol be a kezdetekről Lívia. Ott derült ki, hogy érdemes a hangommal alaposabban foglalkozni. Zenés színésznőnek készültem eleinte, de az énektanárnőm rádöbbentett, tovább kell lépnem. Egyébként a hangokkal foglalkozom valamiképp kisiskolás korom óta. Angol tagozatra jártam egy Balaton-parti iskolába, majd logopédusnak tanultam, de az ének mindig topon volt, s jártam színi akadémiára is. A musicaleket viszont időközben félretettem, más ott a hangképzés, nem akarom magam összezavarni.

– Mint operaszakos oktató Líviával debütálok, Pécsett és egyébként is – mondja Kertesi Ingrid. És  hogy mit tudunk még hozzátenni az alapképzésükhöz? A hangképzési program ugyanaz, de ők technikailag már egészen magas szinten állnak, így az előadói megoldások kapnak kiemelt szerepet, melyhez hozzá tudom adni a saját operai tapasztalataimat.

Sheer Lívia úgy véli, a hangszíne a fő erőssége a színpadon. Azt már a tanárnő teszi hozzá, hogy „fénye” van amikor énekel, lírai szoprán hangja különleges tisztán cseng, olyan egyéni hangzású, hogy száz közül is rögtön fel lehet ismerni.

A két tanárnő aztán így összegez a pécsi áriaverseny sajátosságairól:
– Nem könnyű ebben a műfajban érvényesülni. Van aki nagyon muzikális, de külsőleg nem mutatós. Van, kinek szép hangja van, de nem igazán muzikális. A három pécsi operatagozatos növendéknél azonban együtt van minden: szépek, muzikálisak, és egyéni hangzású az énekük is, mi több a színpadi szerepléstől, a játéktól, az érzelmek visszaadásától sem rettennek meg. Innentől kezdve már csak egy kis szerencse kell ahhoz, hogy nagyobbakat lépjenek felfelé a nemzetközi pódiumra.