Fekete-Kovács Kornél november 22-én a Kodály Központban a Miskolci Szimfonikusokkal és Bujtor Balázzsal, a Pannon Filharmonikusok koncertmesterével adta elő új, hegedűre és szárnykürtre írt kettősversenyét. A fáradhatatlan zeneszerzőnek mindig új és új ötletei vannak a különböző stílusok fúziójára. A sikeres kísérletek célja a zenei keretek átlépése.
- Az Integro/Grandeur című albuma az év jazzlemeze lett a Fonogram 2011-es díjátadóján. Mi inspirálta ezt a produkciót?
- A lemezt nagyon sok minden inspirálta. Egy fejlődési folyamat eredménye, amire nagyon büszke vagyok. Célom mindig az volt, hogy zenére minél nagyobb hatással tudjak lenni. Én trombitás vagyok, de számomra az, ahogy egy szóló hangszer tud hatni a zene egészére, sosem elégített ki. Elkezdtem hangszerelést tanulni, a jazz zenekaron belüli hangszerek, majd a jazz nagyzenekar kezdett el foglalkoztatni, végül szimfonikus zenekarra is elkezdtem szerzeményeket írni. 2008 környékén azok a darabok, amelyeket kifejezetten szimfonikus zenekarra komponáltam, már olyan számot öltöttek, hogy akkor felmerült bennem az ötlet: jó lenne őket egy műsorba összerendezve saját produkciót létrehozni. Ebbéli elhatározásomat támogatta a Pannon Filharmonikusok, az első koncert 2008 áprilisában volt Pécsett. Nagy örömömre nagyon nagy siker volt, a közönség és a muzsikusok egyaránt szerették. Már akkor megfogalmazódott a lehetőség, ebből jó lenne lemezt készíteni. Másfél év múlva, 2009 novemberében vettük fel ezt az Integro/Grandeur című albumot a Pannon Filharmonikusokkal. Ami, azóta is mind a közönség, mind a szakma köreiben óriási sikereket ér el.
- November 22-én a Kodály Központban lépett fel. Hogyan kapcsolódik az elhangzott szerzemény az említett lemezhez?
- Az Integro/Grandeur című album egyik darabját, a Stayin’ Alone című kompozíciót egy szomorú esemény inspirálta. Ez született meg egyébként közvetlenül lemezfelvétel előtt, úgymond utolsó láncszemként. A darabot nagyszerű barátom, Bujtor Balázs édesapjának az emlékére ajánlottam. Ezt akkor még kicsit bújtatottan próbáltam kommunikálni, tekintettel arra, hogy Balázs számára az egész még nagyon élő és fájó dolog volt. Ez ihlette magát a kettősversenyt, hiszen eredetileg is egy szárnykürtre és egy hegedűre írt darabról van szó, amelyben Balázs elpanaszolja az ő nagy fájdalmát, én pedig próbálom őt a saját hangszeremmel megvigasztalni. A darabot majdnem teljes valójában megtartottam és második tételként beleillesztettem a kettősversenybe. Sok mindent át kellett hangszerelnem benne, hiszen az instrumentáció, az apparátus itt más. A jazz zenekarban szokásos ritmusszekció-hangszereket, mint a dobfelszerelést vagy nagybőgőt, illetve zongorát egyáltalán nem használom a jazz fogalmában. Csak a két szólista van. És a szimfonikus zenekar.
- Visszatérve Bujtor Balázsra. Ezt a művet gyakorlatilag ketten komponálták? Ön zeneileg, ő pedig érzelmileg, ha fogalmazhatunk így?
- Igen, fogalmazhatunk így. Balázsban egy nagyon mély és nagyon komoly barátra leltem az évek során. Túl ezen a tragikus apropón az egész darabról azt gondolom, hogy a kettőnk barátsága volt az elsődleges inspiráció.
- Az Integro/Grandeur első lemezbemutatójára a Kodály Központban került sor. Mi a véleménye a hangversenyteremről?
- A Kodály Központ koncertterme minden túlzás és elfogultság nélkül a legjobban játszható, leghálásabb terem ebben az országban. Amikor felállok a színpadra és belefújok a hangszerembe, Vannak termek, mint például a MÜPA, ami olyan hatalmas, hogy az ember egy apró pontnak érzi magát benne. Ahhoz képest, amit adok, annak a töredékét kapom vissza. A Kodály Központ teljesen optimális. Hogyha kisebb lenne, az már picit a rovására menne a hangzásnak. Ha nagyobb lenne, akkor pedig hasonlóképp érezném magam, mint a MÜPÁ-ban. Itt az első pillanatban, mikor belefújtam a hangszerembe, viccesen meg is jegyeztem, hogy ezt a termet tulajdonképpen a szárnykürtre tervezték.
- Dolgozik most valamin?
- Most fejezünk be egy gyereklemezt Zenehajó címmel Hajós Andrással és a zenekarommal, a Modern Art Orchestrával. Ez egy nagyon érdekes produkció. Az azonos című élő, interaktív előadások során Andrással, a gyerekekkel és a zenekarral együtt, a helyszínen születik meg egy teljesen hiteles szöveggel, szerkezettel és nagyzenekari hangszereléssel ellátott jazzdarab. Ezt az előadás végén a gyerekekkel közösen előadjuk. Ezzel párhuzamosan dolgozom egy nagyon izgalmas projektben, amelyet részben a Pannon Filharmonikusoknak is köszönhetek. Idén tavasszal Snétberger Ferenc és Markus Stockhausen tartott egy koncertet a Kodály Központban. Valahogy Stockhausen kezébe került egy példány az én Integro/Grandeur című lemezemből és miután meghallgatta, közölte, szeretne felkérni társzeneszerzőnek és hangszerelőnek egy projektbe, amelybe ő is akkor került bele. Már el is kezdtünk közösen dolgozni Sandesh Shandilya indiai zeneszerzővel. Markus szólistaként vesz részt ebben a produkcióban. Sandesh-sel az ősz folyamán már együtt dolgoztunk két hetet februárban pedig utazom ki hozzá Indiába és folytatjuk a közös zeneszerzői munkát. Ez egy nagy projekt: világzene, a nyugati kultúra zenéje és a jazz fúziója. Jövő héttől pedig a Vígszínház felkérésére írok egy musicalt, aminek Szőcs Artúr lesz a rendezője, és Hajós András a dalszövegek írója. A musical címe A rulettkirály, 2013 őszén mutatják be a Vígszínházban Kellér Andor A rulettkirály című életrajzi kisregénye alapján. A történet Gály Lajosról, a múlt század elejének, a dzsentrivilágnak híres-hírhedt figurájáról szól, akit minden idők legnagyobb rulettjátékosának tartanak.
(Forrás: www.pecsiriport.hu 2012. NOVEMBER 24. SZOMBAT, 12:27 MAJOR ZOLTÁN)
Nincs találat!