Pannon Filharmonikusok

A korábban meghirdetettel ellentétben a Pannon Filharmonikusok májusi koncertjén Bartók Béla Brácsaversenyének legújabb kiadását szólaltatja meg!

Bartók Béla /1881-1945/ - Dellamaggiore - Bartók Péter: Brácsaverseny

Bartók Béla 1945 nyarán dolgozott a Brácsaversenyén, mialatt a 3. Zongoraverseny zárótételét is előkészítette. Majdnem befejezte az utóbbit, kivéve az utolsó 17 ütem meghangszerelését, amikor az orvosa kórházba küldte, ahol néhány nap múlva meghalt.
A Brácsaversenyt eredetileg négytételesnek képzelték el: egy súlyos Allegro, egy Scerzo, egy rövidebb lassú tétel, és egy Finale  Allegretto-n kezdve és folyamatosan Allegro Molto-vá fejlesztve a tempót. Mindegyik tételt (kivéve az elsőt) bevezette volna egy visszatérő (ismétlődő) ritornell típusú bevezetés. A fennmaradt vázlatok azt mutatják, hogy később a Scerzo a lassú tétel helyére került, nyilvánvalóan átvezetésként a Finale-hoz. A vázlatok tartalmazzák a zeneszerző által elképzelt koncert várható időtartamát is: az első tétel 10'20", a második tétel- 5'10", a harmadik tétel- 4'45", összesen 20'15", valamint megerősítette a megváltoztatott háromtételes formát.
1945. szeptember 8-án Bartók befejezettnek tekintette a vázlatait, amikor Primrosénak az alábbiakat írta:
"Nagy örömömre szolgál, hogy közölhetem Önnel, hogy a Brácsaverseny vázlatai elkészültek, így most már csak a partitúrát kell elkészíteni, amely már csak puszta mechanikai munka - mondhatjuk. Ha semmi nem jön közbe, akkor 5-6 héten belül kész vagyok, és el tudom küldeni a partitúrát október 2. felében, és néhány hét múlva a zongorakivonat másolatát is. (Ha kívánja, többet is.)

Sok érdekes probléma merül fel ennek a műnek a komponálásakor. A hangszerelésnek áttetszőnek kell lennie, sokkal inkább, mint a Hegedűversenyben. Ugyanakkor a hangszerek komor, sötét hangulata, inkább férfias karaktere is befolyásolja a mű általános karakterét. A legmagasabb hang, amit használok a, de gyakran használok mély regisztereket is.

Egy inkább virtuóz stílust képzeltem el. Nagyon valószínű, hogy néhány állás kényelmetlen, vagy lejátszhatatlan lesz. Erről még később vitázhatunk az Ön benyomásai alapján.

Bartók halála után barátja, Serly Tibort kérték fel a vázlatok befejezésére és a hangszerelésre. Az eredményt Bartók Brácsaversenyként ismerik. A vázlatok és a partitúra ismételt átvizsgálása azzal a céllal történt, hogy a hibákat kijavítsuk, és ez vezetett a most átdolgozott és kiadott partitúrához.

Az átdolgozott kiadás minden ütemet tartalmaz, amit a Bartók-vázlatok tartalmaztak, de kihagytunk minden ütemet, amelyet Serly tett hozzá. Az átdolgozott kiadás tartalmazza a szóló brácsa stimmet éppúgy, ahogy Bartók vázlataiban található. Ebből kifolyólag a zeneszerző összes instrukcióját követi, úgymint artikulációt, dinamikát, hangszerelést, ahogy írva volt vagy célzott rá. Egypár írásmódbéli hibát - vagy Serly Tibor által rosszul olvasott dolgokat - szintén korrigáltuk. Például Bartók az első 10 ütem kíséretét a timpaninak írta. Most az első tétel utolsó 7 ütemében is a timpani játssza, mivel a bevezető téma itt ismétlődik, és feltételezzük, hogy ugyanarra a hangszerre gondolt. Az oktávpárhuzamokat és a hangváltoztatásokat, amelyeket a brácsaszólóban is és a zenekari stimmekben is találunk, elhagytuk, annak ellenére, hogy hatásosak, és a szerző maga is a partitúra elkészítésénél tervezhetett. Célunk az volt, hogy a zeneszerző munkáját úgy mutassuk be, ahogy azt leírta, változtatások nélkül.

Kivételt három hang képez, amelyek az első tételt követő Ritornellben vannak. Bizonyára ez a három hang attacaként, átvezetésként szolgált a Scerzohoz (amely C-n kezdődik). A Scerzo mégis egy másik helyre került. Serly Tibor partitúrájában kerülnek elő ezek a hangok: Disz-Cisz- C) követi négy ütem, amelyeket az első tételből kivettek és a lassú tételhez kellett hogy átvezessenek. Ebből kifolyólag, mivel ezt a három hangot eredetileg a Ritornellhez csatolták, hogy átvezessen a Scherzohoz, ebben a partitúrában elhagytuk. Emiatt megismételjük az együtemes átvezetést a lassú tételhez a Solo brácsa Ritornelljének utolsó sorát, itt mindenesetre sokkal lassabb tempóban és halkabb dinamikával. Az öt hangot a két kürt között osztottuk el, amelyet két további kürt egy oktávval mélyebben dupláz. Ezek a hangok a legmélyebb E-hez vezetnek a bőgőben és a csellóban (része az E-dúr akkordnak), amely a lassú tételhez vezet. Nem tudjuk, hogy Bartók hogyan oldotta volna meg ezt az átvezetést. De a mi megoldásunk ahhoz az anyaghoz ragaszkodik, amely a szerzőtől származik, és eltávolítja a váratlan átmenetet az első Ritornelltől a nyugodt lassú tételhez.
Egy csekély változtatásra volt szükség az első tétel 67-68. ütemében is. A 2003-as átdolgozásban az utolsó "triola"-nak a szólóbrácsa stimmekhez történő illeszkedése miatt pótlólagos számolási időt kellett alkalmazni, melynek során a 67-es ütem egy 4-es ütemmé, a 68-as ütem pedig 3-as ütemmé lett átalakítva. Emiatt a 2. és a 3. kürtnél, az 1. hegedűnél és a brácsánál bizonyos hangjegyek hangjegyértéke megduplázódott (részletes magyarázat a kiadó megjegyzéseiben található.)

Serly Tibor hangszerelésének nagy részét megtartottuk. Az előttünk álló partitúrában előforduló változtatások a tutti részeket érintik, ahol nagyobb zenekari "Besetzungok", valamint a szóló brácsa részeknél kisebb számú kísérő hangszer kerültek alkalmazásra. A bőgő főleg a 3. tételnél szólal meg. Ezen túlmenően néhány ütős hangszert is alkalmaztunk. Mivel a befejezetlen Brácsaverseny nem sorol fel ilyen hangszereket (kivéve az üstdobot az elején), bizonyos mozgásteret feltételezve pl. a 2. tétel 40. ütemében triangelt alkalmazunk. A vázlat üres helyeket is tartalmaz, amelyeket ki kellett tölteni, itt másutt fellelhető mintákat vettünk alapul. Pl. az 1. tételben: a vázlatban található részben üres 167-182 ütemek teljesen azonosak a 48-60-as ütemekkel. A záró tétel első 21 ütemében a kíséret teljesen levezethető a vázlatban szereplő első 4 ütemből.

A vázlat végén abból, amit "Scherzo"-nak írtak 16 ütem található, melyek kriptikusan szimbólumokban vannak feljegyezve és 7 ütemből álló dallamon alapszanak. Ezek az ütemek nem találhatók Serly partitúrájában. Bár bizonyossággal nem mondhatjuk, hogy e 16 ütem magyarázata összhangban áll a zeneszerző szándékával, mi mint lehetséges megoldást nyújtjuk.

A rövid trillák vagy mordentek kiválasztásában követtük a vázlatot. Bár ott konkrétan nem áll, kivéve néhány esetet, mint pl. a záró tétel 7. ütemében, vagy félhang-, vagy egészhangváltás tervezett. A jobb lejátszhatóság kedvéért a partitúrába megfelelő javaslatokat tettünk.

A tempók meghatározásánál a zeneszerző leírását és az általa megbecsült tartamot vettük alapul. A román népzenei stílusnak tartott részeknél a fináléban a kiadó a zeneszerző gyűjteményében található román népzenei példákra hivatkozott a tempó megadásánál. Feltételezhető, hogy Bartók Béla a két "Ritornellit" a 2. tétel időtartam meghatározásához hozzászámolta. Az átdolgozott partitúrában megadott tempók csak kis eltéréseket (néhány másodperc) mutatnak a zeneszerző által megadott három tétel hosszához, valamint az által feltételezett teljes műhosszhoz. Szokás szerint ezek az adatok csak irányadóként szolgálnak, a tényleges időtartamot egy előadás során más tényezők is befolyásolnak (pl. a zenészek interpretációja, akusztika, stb.).

A vonós stimmeknél az íveknél, melyeket "staccatók" követnek, Bartók kottaírási módszerét alkalmaztuk, ahogy azt ő személyesen is megmagyarázta:

"A vonós hangszereknél a …….(a) és ……(b) (vagy ….(a) és ……(b)-nek eltérő jelentése van: (a) az utolsó nyolcad hangjegy megszakítását jelenti, a (b) az utolsó hangjegy rövidebb hangzását jelenti megszakítás nélkül."

Köszönjük Paul Neubauer brácsásnak a segítségét, hogy a brácsa stimmeket úgy lehet játszani, ahogy azokat a zeneszerző megírta, továbbá a számos probléma megoldásában nyújtott segítségét.

Bartók Béla
Nelson Dellamaggiore
Homosassa, Florida, 1995. január
Átdolgozva: 2003 októberében