Pannon Filharmonikusok

- Mióta tölti be a zenekarnál ezt a laikus számára kissé különösen csengő vállalkozásvezetői tisztséget?
- 2017. január másodikán kezdtem dolgozni a Pannon Filharmonikusoknál, az újévi hangverseny volt az első olyan koncertélményem, amelyet új munkatársként hallgathattam meg tőlük.

- Korábban is volt ilyen beosztás a PFZ-nél?
- Nem, gyakorlatilag az én érkezésemmel jött létre ez a munkakör. Annak ellenére, hogy a Pannon Filharmonikusok egy nonprofit szervezet, mégis a zenekar életében meghatározóak a saját bevételek. Horváth Zsolt igazgató úr úgy látta, hogy az ország egyik legsikeresebb zenekarának még inkább ki kell lépnie a piacra, nyilván olyan módon, hogy a zenekar művészeti tevékenysége továbbra is zavartalanul működjön. Ehhez szükséges volt a saját bevételi portfóliót szélesíteni, amely adja magát a zenekar ismertsége, művészi színvonala révén.

- Említsen néhány olyan területet, amely irányába el lehetett kezdeni a munkát!
- Olyan fellépésekre kell gondolni, amely nem a Kodály Központ, vagy a Müpa bérletes és egyéb előadásai közé tartoznak. Ezek lehetnek külföldi, vagy belföldi turnék, fesztiválokon való részvételek.

- Korábban szerzett már hasonló munkakörben gyakorlatot, vagy teljesen új volt a művészeti terület?
- Ha a PFZ előtti munkahelyemre gondolok, akkor egyáltalán nem távoli a művészet világa, hiszen a Filharmónia Magyarországnál dolgoztam. Először, mint a Virtuózok turnémenedzsere, majd néhány hónap után a dunántúli régió irányítása is hozzám került. Nem kellett nagyot sétálnom ahhoz, hogy a PFZ-hez menjek, mert a Filharmóniás irodám a Kodály Központ első emeletén volt, most pedig a harmadikon vagyok. Persze mindig sietek hozzátenni, hogy nincs zenei múltam, nem vagyok hangszeres zenész, ilyen szempontból kívülről jöttem, de hallgatni szeretem a komolyzenét, és a könnyebb műfajokat is.

- Milyen tanulmányok, készségek, képességek szükségesek egy vállalkozásvezetőnek?
- Az alapszakmám szerint magyar nyelv és irodalom tanár vagyok, és a kommunikáció szakot is elvégeztem, a diploma megszerzését követően két évig tanítottam is.

- Ez azért messze van az üzleti élettől.
- Valóban messze van, ráadásul nagyon szerettem tanítani, nem azért lettem pályaelhagyó, mert csalódtam abban a munkában. A döntéseim sorozata által kerültem oda, ahol most vagyok, úgy érzem, hogy minden alkalommal sikerült előrelépnem, új kihívásoknak megfelelnem. Egyetlen munkahelyi váltásomat sem a kényszer szülte, mindig egy adott lehetőséggel éltem, amely nem csak egzisztenciálisan jelentett előrejutást, hanem szakmailag is. Most harminc évesen úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, itt a Pannon Filharmonikusoknál.

- A vállalkozás világa mikor jelent meg az életében?
- A vendéglátásban dolgoztam kvázi étteremvezetőként, innen kerültem át Pécs város fesztiválszervező cégéhez, ahol az összes szabadtéri rendezvény szervezésében részt vettem. Ezt követően a Filharmóniához mentem dolgozni, de erről már beszéltem. Mindkét helyen sokat tanultam arról, hogy miképp lehet emberekkel együtt dolgozni, létrehozni produkciókat, miképp lehet a szervezést a legzökkenőmentesebben megoldani.

- Ha a munkájáról kérdezné valaki, hogyan jellemezné az itteni tevékenységét?
- Éppen a minap gimnáziumi osztálytalálkozón voltam, ahol szintén megkérdezték, hogy, hol dolgozom, mit csinálok? Automatikusan azt feleltem, hogy a zenekarnál dolgozom, mivel nekem a nagybetűs zenekar pécsiként a PFZ. Persze aztán hozzátettem, hogy a Pannon Filharmonikusoknál, de remélem, sok pécsi velem együtt a zenekar szó hallatán erre asszociál. Ha a munkámat kellene pontosan leírnom, az nem lenne ennyire egyszerű, hiszen sok mindenben részt veszek, a koncertekre is próbálok eljutni, együtt élni a zenészekkel, a kollégáimmal. A menedzsment tagjaként szerves része vagyok-vagyunk a zenekarnak, a háttérben dolgozom, de úgy érzem, hogy a munkámmal hozzájárulok a művészek sikeréhez. Egy bő év elteltével úgy gondolom, hogy kevés olyan jó munkahely van, mint a PFZ, és azt nem a dolgozói lojalitás mondatja velem. Próbálok minél többet beletenni a munkámba a személyiségemből, szeretek jelen lenni, részt venni az eseményekben, talán ez a tanári múltamban gyökerezik.

- Mit tekint a saját területén sikernek?
- Elsőre talán nem tűnik túlságosan attraktívnak az a terület, amelyen dolgozom, hiszen pénzügyek, szerződések, belső szabályzások kidolgozása, partnerekkel való tárgyalások alkotják a fő vonalat. Számomra az jelenti a sikert, ha a cégen belül van egyfajta belső béke, nyugalom, amely az alkotómunkához elengedhetetlen. Az én feladatom az, hogy az előbb említett területeken minden rendben legyen, hiszen többek között ezáltal válik lehetővé a zenekar teljes odafordulása a fő tevékenység, a zeneművészet felé.

- Vannak segítői ezen a területen?
- Nincsenek beosztottaim, ilyen szempontból egyedül végzem ezt a munkát, de a menedzsment funkciók összefonódása, bonyolultsága miatt összeérnek a feladataink, nincsenek éles határok egy- egy kolléga munkájában. Ebből a szempontból ez bizony csapatmunka, amely szoros együttműködést igényel.

- Mi volt az, ami leginkább hatással volt Önre ez alatt a bő egy év alatt, amióta itt dolgozik?
- Úgy érzem, hogy a közösség befogadott, nem csak a vezetés, hanem a zenekar tagjai is. Jó érzés és egyben megtisztelő ennek a társulatnak a tagjaként dolgozni. Ha eseményt kell kiemelni, akkor a tavalyi miskolci operafesztivál jut eszembe, amelyen a zenekarral együtt én is részt vettem. Hasonlóan szép élmény volt a londoni fellépésünk, amelyen Eötvös Péter Senza sangue című művét és Bartóktól a Kékszakállú herceg várát játszotta nagy sikerrel a PFZ. De említhetném a tavalyi szabadtéri koncertünket, amely szeptember 15-én volt Pécs főterén, ezt egy kollégámmal közösen szerveztük. Ezek nagyon felemelő és építő élmények voltak a számomra.

- A családja hogyan áll a munkájához?
- Nős vagyok, és a feleségem is nagyon büszke arra, hogy a Pannon Filharmonikusoknál dolgozom, sokszor beszélgetünk az éppen futó projektekről, a munkámról odahaza. Babát várunk, júniusban fog megérkezni első gyermekünk. Egy biztos, hogy alapjában megváltoztatja majd az új kis jövevény az életünket.

- Milyen a jövőképe a munkát illetően?
- Nem csak a feleségem, én is nagyon büszke vagyok arra, hogy itt dolgozom a zenekarnál, most először érzem azt, hogy a helyemen vagyok, szeretek itt lenni és szeretem azt, amit csinálok. Azt remélem, hogy a művészeti szervezetekre nem jellemző friss szemlélet, mely életre hívta a pozíciómat valamint az ebben végzett munkám a bevételek maximalizálásával lehetőséget terem a PFZ számára, hogy olyan szakmai munkát folytathasson a jövőben is, melynek fókuszában egy nemzetközi szintéren is prémium branddel rendelkező pécsi művészeti produktum létrehozása áll.

Az interjút Bereczki Lajos készítette.