Pannon Filharmonikusok

A Pannon Filharmonikusok − mint minden évben − idén is együttműködő partnerként segíti a Pécsi Tudományegyetem opera szakos hallgatóinak diploma-előadását. A Művészeti Kar hallgatói április 26-án Mozart Titusz kegyelme című operájában bizonyíthatják rátermettségüket. A PTE Egyetemi Zenekarát Kocsár Balázs, a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatója vezényli.

Az előadás rendezője, Romvári Gergely így ír Mozart operájáról: 

"Az lehet, hogy Mozart sietett, az lehet, hogy némely részeket Süssmayr komponált, de örömmel jelentem, a mű egésze letagadhatatlanul mozarti. Úgy értem: zseniális."

A Kodály Központban április 26-án, 19 órakor megrendezett előadás szereposztása itt érhető el. Jegyek kaphatók a www.jegymester.hu weboldalon vagy a Kodály Központ jegypénztárában személyesen. A PTE valamennyi hallgatója 40%-os kedvezménnyel válthatja meg jegyét!

A rendező gondolatai bővebben:

"A Titus kegyelme az ókori Rómában, Kr. után 79-ben játszódik. A császár, az ismert világ ura, a legfőbb hadvezér oly nagyon jó és kegyelmes, hogy azt már maga is alig bírja elviselni. Hát még a környezete, aki csupa derék, hozzá méltóan nagy formátumú férfiú és nő. Akik még akkor is szűkölve jajgatnak és Titus jóságát méltatják, amikor éppen meg akarják ölni, és rágyújtják Rómát.
De hát hogyan is lehet ennek az áldott jó, inkább isteni, mint emberi fenségnek az akaratával szembeszállni? Mi lehet erősebb még Titus jóságánál is? Mi vehet rá többeket, hogy arra kényszerítsék ezt a valaha volt legcsudálatosabb uralkodót, hogy komolyan el kelljen gondolkoznia halálos ítéletek végrehajtatásán? Hogyan? A szerelem? Hacsak az nem. Még szerencse, hogy Titus ember is, csupa nagybetűvel. Mármint hogy: IS. És szerencse, hogy ő is tudja, a mű címe: Titus kegyelme. Ez azért behatárolja még az ő mozgásterét is.
1791-ben II. Lipótot cseh királlyá koronázzák Prágában. Mozart lehetetlen határidővel operát komponál e jeles alkalomra.  Dupla tiszteletdíjért – mi másért is. 18 nap alatt – hogyan is máshogy. Pedig tele a naptárja, párhuzamosan már a Varázsfuvolán és a Requiemen is dolgozik, és még ez év decemberében meg is kell halnia. Osztatlan sikerről nem beszélhetünk, de az utolsó prágai előadás kapcsán már maga Mozart is rendkívüli diadalról értesít. A 19-ik század elejéig az egyik legtöbbet játszott Mozart opera, talán azért is, mert nagyoperái közül az egyetlen, amelyik egyértelműen besorolható egy konkrét műfaj, az opera seria keretei közé. („A barokk opera már alig pislákoló mécsesének utolsó lobbanása.”*) A „Titust” azután egészen a 20-ik század végéig nem tekintik a mozarti opera-kánon teljes jogú tagjának. Talán mert az opera seria kiment a divatból, talán mert a felületes szemlélő számára a mű nem tűnik többnek, mint valami behízelgő, alkalmi darabnak.
Nem szeretem a felületes szemlélőket. Az lehet, hogy Mozart sietett, az lehet, hogy némely részeket Süssmayr komponált, de örömmel jelentem, a mű egésze letagadhatatlanul mozarti. Úgy értem: zseniális. A figurák élnek, a dráma erős, a zene (mert „ha nem szól a zene, megette a fene”**) remek. Mi kell még? Hat mindenre elszánt énekes színjátszó. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Zenei Intézetében opera master képzésében tanuló hallgatók számára ez az idei vizsgafeladat. Komoly dolog.
*Eősze László: Az opera útja
**Csárdáskirálynő, Mohácsi testvérek"