Pannon Filharmonikusok

 Mi van messzebb Pécstől, Isztambul, vagy Essen? A két társ kulturális főváros távolságát mérlegelve azonnal rávágjuk hogy a török város, hiszen annak az egyik fele már Ázsiában található. A valóság mégis az, hogy a Ruhr-vidéki helyszínre egy százassal többet kell autózni, kereken 1400 kilométert. a saját bőrén tapasztalta meg a Pannon Filharmonikusok, amikor február elején húsz órás zötykölődés után megérkezett a Ruhr-metropólba. Az is hamar kiderült, hogy ez egy más világ a klasszikus zenei fronton, a hirdetőoszlopok Essenben a következő két hónapra olyan sztárokat harangoztak be, mint Lorin Maazel és a Bécsi Filharmonikusok, Kurt Masur és a Francia Nemzeti Zenekar, vagy Semiji Ozawa és a Berlini Filharmonikusok. Így hát okkal izgult a pécsi együttes, hogy miként szólal meg itt, s milyen lesz a fogadtatás. 
A Philharmonie Essen – így nevezik a hangversenytermet – duplán felcsigázta a pécsi zeneművészeket. Egyrészt izgatottan járták a hatalmas építmény minden szegletét, hogy hol milyen a hangzás, hiszen itt kell majd bizonyítaniuk egy olyan vájtfülű közönség előtt, akik ebben a bérletsorozatban olyan együtteseket hallhattak már, mint a Royal Concertgebauw Orchestra, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, vagy a Budapesti Fesztiválzenekar, másrészt a hely előrevetítte azt is, hogy milyen lehet majd egy év múlva a pécsi társulat új otthona. Nos, az esseni koncertterem nincs még tíz esztendős, s belülről ugyan kisebbnek tűnik mint a Művészetek Palotája, ám férőhelyben (2200) mégis nagyobb. A próbák során az is bebizonyosodott, hogy a 60x40x20 méteres monstrumban mindhárom szinten elől hátul egyformán tisztán és jól élvezhető a zenekari játék és a szólóhangszer, talán csak az első négy sorban és a pódiumon akadtak fátyolosabb pontok. 
De egyáltalán hogy kerültek ide a Pannon Filhamonikusok? Mint Horváth Zsolt, a zenekar igazgatója elmondta, a vendégjáték úgy született, hogy az EKF program égisze alatt Pécsett járt 2008-ban Michel Kauffman, az esseni koncertterem igazgatója. A Pannon Filharmonikusok akkor éppen Mischa Maisky gordonkaművésszel adtak közös hangversenyt, ami megfogta a zenei szakembert. Azonnal meghívta az együttest egy hatrészes Dvořák-programra. Tavaly ősszel azonban vezetőváltás történt az intézmény élén, s Johannes Bultmann, az új igazgató egyszer két fellépésre csökkentette a megállapodást, viszont a műsorösszeállítást rábízta a pécsiekre. – Így hát stílszerűen magyar szerzőktől válogattunk, s pécsi szólistákra építettük fel a programot. Azt semmiképp nem akartuk, hogy ez a fellépés elsikkadjon, hiszen igen nehéz ilyen színvonalú sorozatba bekerülni. Az is biztos, hogy nem tudjuk visszahívni 2010-ben az Esseni Szimfonikusokat, egyrészt, mert  az EKF nemigen nyitogatja a bukszáját ilyen célokra, másrészt meg egyelőre nincs hová – vázolta a tapasztalatokat Horváth Zsolt. 
No, de nézzük, miként lakta be a zenepalotát a pécsi zenekar. Mintegy nyolcszáz néző gyülekezett a bemutatkozó estjükre, s mint a ház intendánsa kiemelte, ez itt kifejezetten méretes közönségnek számít, hiszen a hangversenyteremben évente 170 koncert van, átlagosan 600–700 érdeklődővel. Liszt Le preludesére nem is jött lázba a láthatóan hozzáértő közönség, de amikor a 25 éves pécsi csellista Várdai István belekezdett Schumann gordonkaversenyébe, sokan felkapták a fejüket, s nagy lapozás kezdődött, hogy ki ez az ifjú világsztár. Várdai István ugyanis hol fantasztikusan technikás, hol szívbe markolóan érzelmes játékkal ragadta magával a közönséget, amely nyolcszor is visszatapsolta. Kijutott az elismerésből a zenekarnak is, amikor ezt követően Bartók Concertóját adta elő, ragyogóan érzékeltetve a zenemű dinamizmusát. Másnap a zenekar már Wagner-operablokkal jelentkezett, s jött az újabb szenzáció: Bartóktól a Kékszakállú herceg vára, Meláth Andreával, valamint a világhírű basszistával, Peter Mikulášsal. Meláth Andrea tündökölt, nem csak énekével adta vissza a gyönyörű és kíváncsi nőt, az örökké többre vágyó asszonyt, de küllemében és játékában is tökéletesen azonosult a szereppel. Öröm volt ezeken a koncerteken pécsinek lenni a zeneértő közönség soraiban, hiszen nem sok 150 ezres város tud felmutatni ilyen színvonalú zenekart, és két a világon mindenütt élmezőnybe tartozó szólistát.