Pannon Filharmonikusok

Bő másfél éve vagy a Pannon Filharmonikusok tagja, hogyan érzed magad az együttesben?
Úgy gondolom, hogy zenekari művészként nagyon sokat fejlődtem ez alatt az idő alatt. Elsősorban nem a hangszeres technikára gondolok, hanem olyan készségekre, mint az intonációra, az együtt játékra, a karmesterekre való figyelés. Koncertben nem volt hiány, hiszen majdnem minden héten van egy hangversenyünk, és a tavaly év végi német-svájci turné is nagy élmény volt. Világhírű termekben játszottunk, ami nagyon inspiráló volt, úgyhogy ez az elmúlt másfél év nekem több tekintetben is nagyon meghatározó volt.

Lényegében a világ másik felén fogsz fellépni. Hogyan talált rád egy koreai kvartett?
Az interneten keresztül. Van egy video-csatornám, ahol különböző koncertfelvételeket osztok meg, köztük azt a fellépést, amely tavaly az Év tehetsége hangversenyen készült. Felvételeimet látva ajánlottak a Dél-Koreában nagy népszerűségnek örvendő Virtuóz Harsona Együttes figyelmébe. A társulat nagyszabású koncertjeire minden évben más vendégművész kap meghívást, az együttes néhány éve olyan világhírű művésszel lépett fel, mint Charles Vernon, a Chicagoi Szimfonikus Zenekar harsonása.

Milyen koncerteken láthat majd téged a szöuli közönség?
Május 26-án egy zongorakísérettel adott egy órás szólókoncertem lesz, amelyen nyolc darabot adok elő, május 27-én pedig egy jubileumi koncert keretében lépek fel. Itt vendégelőadóként két számban játszom a virtuóz harsonásokkal, az egyik mű egy három tételes harsonaverseny lesz, amiben én játszom a szólót és ők kísérnek. Ezen kívül még egy variációs darabban is szerepelek majd.

Gyakorlott zenészművész vagy, mégis hogy érzed, az önálló koncerted fizikailag mennyire lesz megterhelő?
A koncert maga nem lesz olyan megterhelő, nagyon sokat gyakorlok. Inkább a repülőút okoz majd nehézséget, a frankfurti átszállást követő 10 órás repülőúttal és a nyolc órás időeltolódással való megbirkózás.

Amikor éppen nem dolgozol, mivel foglalkozol a szabadidődben?
Sok más zeneművészhez hasonlóan nálam sem különül el a munka és a szabadidő. Mindig azt szoktam mondani, hogy a harsonajáték a hobbim is. Ráadásul ebben az időszakban még sűrűbben kell gyakorolni, hiszen nem babra megy a játék. Minden koncerten maximálisan kell teljesítenem, és Szöulba is úgy kell megérkeznem, hogy már minden a helyén van.

Hogyan tervezed a jövődet?
Szólistaként.  Erre úgy érzem, hogy hazánkban nem igen, de külföldön nagy az igény. Ázsiában, Amerikában például nagyon népszerű hangszer a harsona.  Ezt szeretném csinálni. Az a világon talán az egyik legjobb dolog, amikor az ember világot lát, s közben azzal foglalkozik, amit szeret.