Pannon Filharmonikusok

- Mindig izgalmas kérdés egy zenésznél, hogy mikor került kapcsolatba a hangszerével? - fordulok kérdésemmel Andreához.

- Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor lakóhelyemen, Fertődön zeneiskolába mentem. Az első év előkészítő szakasz volt, melyet azzal a szándékkal kezdtem el, hogy a későbbiekben zongorán folytatom a zenei tanulmányaimat. A szolfézs tanárom véletlenül hegedűtanár is volt, így ő finoman rávezetett arra, hogy ezt a hangszert válasszam a zongora helyett.

- Fertődnek, hogy úgy mondjam a komolyzenei történelme is jelentős. Megérintette Önt ez akkor?

- Elég, ha annyit mondok, hogy abban a házban, sőt abban a lakrészben születtem, ahol Haydn is lakott egykor, ma Muzsikaháznak hívják ezt az épületet. Azon a télen nagy hó esett, olyan nagy, hogy a mentő nem tudott kijönni édesanyámért, így az orvos a helyszínen vezette le a szülést. Később a szüleim építkeztek és elkötöztünk onnan, a háznak ez a része zeneiskola lett, így én, amikor beiratkoztam oda, tulajdonképpen hazamentem, abban a szobában voltak a hegedű óráim, ahol születtem. A középiskolát már Szombathelyen végeztem, majd a főiskolai diplomát itt Pécsett szereztem meg. A Pannon Filharmonikusok zenekarának pedig 26 éve vagyok tagja.

- A férjet is illik megkérdezni a zenei előtanulmányairól. Ön hol kezdte mindezt?
- Az ország másik szegletéből, a Viharsarokból érkeztem, ilyen szempontból Pécs éppen a félúton van Andrea és az én egykori lakóhelyem között. Ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, így a zenei alapok adottak voltak, de igazán a nagybátyám egyik ismerőse, aki klarinétos volt, indított el a hangszeres pályán. Ő mutatta meg a hangszert, amely akkor nekem nagyon megtetszett és a későbbi hangszerválasztásban befolyásolt. A tanulmányaim menete hasonló a feleségeméhez, én is Pécsre kerültem a főiskolára, igaz, egy évvel korábban, mint Andrea.

- Az már a főiskola után egyértelmű volt, hogy zenepedagógusként dolgozik tovább?
- Gyerekfejjel, fiatalon az ember csak tanulja a zenét, szeretjük csinálni, nem igazán gondol senki arra, hogy ennek milyen kifutása lesz. A későbbiekben forr ki, hogy milyen irányba fejlődik a zenei pálya. Fiatalon kicsit furcsa volt a gyerekekkel folytatott munka, de aztán beletanultam és a későbbiekben örültem annak, hogy ezt a területet választottam. Robi azért nagyon szerény - szólt közbe a felesége,- hiszen olyan jól csinálja mindezt, hogy az egyetemisták-főiskolások több mint tíz éve hozzá járnak hospitálni. A szakdolgozatokhoz is ad tanácsokat, a növendékei pedig nagyon sikeresek a zeneiskolában. Egy regionális versenyen kapott legutóbb tanári különdíjat, amellett, hogy a növendéket is díjazták.

- Ha már tanítványokról esett szó, van-e a családban, aki a nyomdokaikba lép?
- Egy lányunk van - folytatja Andrea, aki most lesz 18 éves, Zsófiának hívják és nagyon sokáig tanult fuvolázni. Nagyon szép eredményei voltak, versenyekre járt és sok díjat szerzett, tanárai szerint igazán tehetséges fuvolista. Egy apró probléma akadt, nem volt igazán türelmes a gyakorlásban. Így most az érettségi előtt a gyógyszerész pálya felé fordult, remélem sikerül a felvételi, hiszen a Janus Gimnáziumban jó eredményei vannak.

- Önök viszont mindketten zenészek. Mennyire egyszerű az élet így, hogy mindketten hasonló pályát választottak?
- Így, hogy mindketten zenészek vagyunk, tudjuk, hogy mi a probléma - kezdi a választ a feleség. Például én délelőtt próbálok, Robi pedig délután tanít, viccesen szokták mondani, hogy a hosszú házasság titka, hogy keveset találkozzanak a felek. Na, nálunk ez most adott. Azért, amíg kicsi volt a gyermekünk, nem kis szervezést igényelt egy-egy hétvégi koncert, turné, alkalmával a felügyeletének megszervezése, hiszen nincsenek a közelben például nagyszülők. A tőlük való távolság így is nagy jövés-menést eredményez, hiszen találkozni szeretnénk velük egy évben több alkalommal is. Tudtuk, hogy mit vállalunk- vette át a szót Róbert,- tisztában voltunk a zenei pálya minden előnyével és hátrányával, de konfliktust nem okoz mindez családon belül.

- Róbert sohasem gondolt arra, hogy zenekari tag legyen, netán szólista?
- Amikor én Pécsett a főiskolán végeztem a szimfonikus zenekar klarinét szólamában fiatal kollégák töltötték be az álláshelyeket, így nem igazán lehetett alternatíva számomra a zenekari játék. Szerettem volna itt maradni, ezért kapóra jött egy állásajánlat a Szigetvári Zeneiskolából, amellyel éltem is. Néhány év elteltével Pécsett a Liszt Ferenc Zeneiskolában is lett állás, ahol immár megszakítás nélkül dolgozom.

- Hol gyakorol hangszerén egy zenészházaspár?
- Két éve családi házba költöztünk, így sokat javult a helyzet, hiszen előtte egy társasházban az otthoni gyakorlás nehezen volt megvalósítható. Korábban én a Kodály Központban gyakoroltam, Robi pedig a munkahelyén, a zeneiskolában.

- Nemrég kezdődött el az évad, hogyan telt a nyár, merre jártak, hol pihentek?
- Aktív pihenéssel telt a nyarunk – kezdi a beszámolót Andrea – a nyár elején tíz napot töltöttem Essenben egy kis vonószenekarral, immár hetedik éve közreműködök az együttesben. A németországi kapcsolat 2010 óta tart, ugyanis abban az évben volt  mindkét város Európa Kulturális Fővárosa. Ezt követően hazautaztunk a szüleimhez, ahol a Fertő-tavat körbekerékpároztuk, csodálatos élmény volt. Ezt követően pedig a mai napig tartó elfoglaltságunk és hobbink a nyílászáró csere lett, amely a kivitelező által ígért három nap helyett három hete tart.

- Milyen lesz a 2017/2018 évad, hegedűs szemszögből nézve?
- Nagyon örülök neki, hogy a kiváló osztrák hegedűművész Benjamin Schmid újra eljött hozzánk, aki kiváló komolyzenész, de időnként a jazz műfajába is ellátogat. Találkozhat a közönség Gilbert Vargával is a mostani évadban, aki nagy hatással volt rám legutóbb, sőt talán nyugodtan mondhatom, hogy a zenekar minden tagjára. Mióta Kocsis Zoltán elment, azóta úgy gondolom, hogy ő az a személy, akivel minél többször kellene együtt dolgoznia a zenekarnak. Több előadáson, melyet ő dirigált, zenészként is katarzist éreztem, egyszerűen magával ragadó a mester személyisége, munkastílusa.

- Egy pedagógusnak is kezdődnek a szorgos hétköznapok, mi várható a tanév során?
- A zeneiskolában minden évben van valamilyen verseny, megmérettetés. Ha a tanár és a diák is közös késztetést érez arra, hogy részt vegyen, akkor elindulunk ezeken. Az országos, megyei és regionális versenyek évente váltják egymást, így mindegyikre háromévente kerül sor. Idén a megyei versenyt rendezik meg. Természetesen most is lesznek hallgatók, akik felvételiznek a művészeti szakközépiskolákba, az ő felkészítésük szintén nem kis feladat, sem a tanárnak, de a diáknak sem.

- A klarinétnál maradva, ez a hangszer nemcsak a szimfonikus zenekarok egyik hangszere, hanem más műfajok is szívesen használják. Van ilyen kedvenc műfaja?

- Szeretem azokat a jazz együtteseket, nevek említését mellőzve, amelyek használják ezt a hangszert, azok közül is azokat kedvelem, amelyek mindenki által élvezhető és érthető muzsikát játszanak. Magyarországon mindenki szerette és tisztelte a műfaj egyik nagy öregjét, Benkó Sándort, akit nagyon tiszteltem, személyesen is többször voltam koncertjén. Korábban voltak crossover koncertjeink - csatlakozik férjéhez Andrea -, ezek nagyon kedvesek voltak számomra, melyekben Fekete Kovács Kornéllal dolgoztunk együtt, akinek a muzsikája és a munkastílusa nagy hatással volt rám. Ha pedig könnyűzene, akkor szívesen hallgatom a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar előadóit.

- Említették, hogy szívesen kerékpároznak. Ez egyfajta hobbijuk?
- Voltunk már Duna túrán is - folytatja Andrea - ahol Passautól Bécsig kerekeztünk négy napon keresztül. Egyszerűen csodálatos volt a folyó melletti varázslatos vidékeken végighaladni, hihetetlen volt a kerékpárút minősége, az osztrákok felkészültsége a túrázók kiszolgálásában. Jó lenne itthon is hasonló színvonalú túraútvonalon végigmenni!

Az interjút Bereczki Lajos készítette.