Pannon Filharmonikusok

1933 november 23-án született a lengyelországi devicában, zeneszerzést Franciszek Skolyszewskinél kezdett tanulni. A Krakkói Konzervatóriumban Artur Malawskinál és Stanislaw Wiechowicz voltak tanárai, 1958-ban fejezte be tanulmányait, majd ugyanitt professzorrá lépett elő. 1966 és 1968 között Penderecki oktató volt az esseni Volkwang Hochschule für Musik-ban. 1968-ban ösztöndíjat kapott a német akadémiai csere-szervezettől, a DAAD-tól. 1972-ben a Krakkói Konzervatórium rektorává nevezték ki.

Első nemzetközi szintű fellépésére 1959-ben került sor a Varsói Őszi Fesztiválon, ahol a II. Nemzeti Fiatal Zeneszerzők Versenyén első díjat nyert műveinek egyikét, a Strófákat vezényelte. A másik két díjnyertes műve a Dávid zsoltárai és a Emanations.

1959-ben komponálta A hirosimai áldozatoknak című elégiáját, amiért UNESCO-díjat is kapott. A darabot sorozatos sikerek követték: 1960-ban a Donaueschinger Musiktage-ban az Anaklasis, a rákövetkező évben a Polymorphia, a Phonograms, a Psalmus és 1966-ban a Szent Lukács Passió, pályájának első főbb műve, mely a Nyugat-Német Rádió megrendelésére készült a cologne-i Munster Cathedral 700. évfordulójára. A művet 1966. március 30-án mutatták be, Penderecki újjászületett e napon: az előadás fordulópontot jelentett a karrierjében, a legelismertebb művésszé emelve az alkotót Igor Stravinsky óta.

A következő évben alkotta meg szintén nagy sikerű kórusművét, a Dies Irae-t, ismertebb nevén az Auschwitz Oratóriumot.

1968-69-ben írta első operáját, a “Loudon ördögei”-t a Hamburgi Állami Operaház megrendelésére, melyet 1969-ben mutattak be, azóta pedig számos alkalommal játszották, közvetítették már, és lemezen is megjelent.

Következő nagy műve az Utrenja, melynek első részét, a Krisztus sírba helyezését 1970-ben mutatták be az Altenbergeri Katedrálisban, második részét, a Krisztus feltámadását egy évvel később a Munsteri Katedrálisban.

He then wrote another oratorio work, written in 1970 for the United Nations, the cantata Cosmogonia. The premiere was marked by the presence of presidents, royalty, and prime ministers, and the piece was lavishly praised as a brilliant and extremely original work. In 1971 he composed the De natura sonoris No. 2 for Zubin Mehta. The work is based on a piece of the same title, composed in 1966.
1972-től kezdte meg karmesteri pályafutását, és a világ összes jelentős pódiumán vezényelt már.
1972 és 1978 között a Yale University School of Music professzora volt.
Első szimfóniáját 1973-ban fejezte be, és ő maga vezényelte a bemutatót az angliai Peterborough-ban.
A Canticum Canticorum Salomnis megkomponálása után írta meg a Magnificat-ot, egyik legfontosabb művét basszus szólóra, énekegyüttesre, két vegyeskarra, fiú kórusra és zenekarra.
A Salzburgi Katedrális 200. évfordulójára való emlékezés alkalmából íródott művet a szerző maga dirigálta a világpremieren, az 1974-es Salzburg Fesztiválon.

Második színpadi műve, az Elveszett Paradicsom Christopher Fry egy – milton nyomán írt - libretto-ján alapul, 1978-ban mutatták be a chicago-i Lyric Operában.
1979 januárjában a milánói Scala-ban vezényelte a darabot, majd a Vatikánban II. János Pál pápa meghívására.