Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Közreműködik

A műsorról

A hangverseny programját jellemezhetnénk az ébredő XIX. század címmel, ha nem Hindemith művével kezdődne a koncert. Az 1943-ban komponált Szimfonikus metamorfózisok Weber témáira című darabja azonban megelőlegezi a második számként felhangzó Klarinétverseny szerzőjének szellemét. Hindemith négy témát idéz és dolgoz fel művének négy tételében Carl Maria von Weber kevésbé ismert műveiből. Az első, harmadik és negyedik tétel zenei anyagát négykezes zongoradarabjaiból (All’ Ongarese) vette, a második tétel a Schiller Turandotjához írt közzenét idézi. A témák sajátos „átváltozásokon” mennek keresztül, hogy a klasszikus szimfóniára utaló négytételes zenekari nagyformában jelenjenek meg. Azután következik a megidézett: Carl Maria von Weber f-moll klarinétversenye. Szerzője különösen pályája kezdetén szentel nagy figyelmet a virtuóz hangszeres daraboknak. Amikor Baermann, klarinétművész barátja számára megírja 1811 tavaszán Concertinóját, „az egész zenekart megszállta az ördög, mindenki azt szeretné, ha versenyművet írnék számára” – írja egyik levelében. A bajor király megrendelésére még két klarinétversenyt ír ugyanabban az évben: az Op. 74-es Esz-dúrt és a felhangzó Op. 73-as f-moll klarinétversenyt. Schumann I. szimfóniája melléknevéhez méltóan valóban a tavasz hangja: üde természeti kép és átvitt értelemben az ifjúság öröme csendül meg benne.