A műsorról
A zenei hangzás különleges és sajátos világa a latin, a mediterrán terület muzsikája, akkor is, ha francia (Fauré, Debussy), akkor is, ha argentin (Alberto Ginastera). E három szerző egy-egy művét játsszák a Pannon Filharmonikusok ezen az estén. Gabriel Fauré, a párizsi Conservatoire vezetője, kinek tanítványai között oly neveket találunk, mint Ravel vagy Nadja Boulanger, erősen hatott a francia zene fejlődésére. Maeterlinck Pelléas és Mélisande-jához komponált zenéjéből 1898-ban háromtételes zenekari szvitet készített. Maeterlinck drámájából köztudottan Debussy készítette el korszakot meghatározó operáját hasonló címmel. Debussy életművének azonban egésze meghatároz, illetve elindít egy korszakot: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásaiban, sajátos harmóniavilágában már a huszadik század bölcsőjére ismerhetünk. Images pour Orchestre (Zenekari képek) című darabja lassan készült, sokáig érlelődött. Különböző népek zenei lelkét idézi: a Gigues angol, az Ibéria spanyol, a Tavaszi körtánc francia folklórt alkalmaz. Ginastera, a korai alkotó periódusában az argentin népzene szenvedélyes és hivatott népszerűsítője így nyilatkozik 1965-re elkészült Hárfaversenyéről: „Hárfaversenyem három tételből áll. Az első szonátaformájú, több eleme a visszatérésre és a kódára összpontosul. A második tétel négyrészes forma. Az utolsó tétel formája Bevezetés és Rondo. A bevezetés a szólóhárfa hosszú kadenciája. A rondóban felismerhető az argentin zene néhány ritmuseleme.”