A műsorról
A zenei hangzás különleges és sajátos világa a latin, a mediterrán terület muzsikája, akkor is, ha francia (Fauré, Debussy), akkor is, ha argentin (Alberto Ginastera). E három szerző egy-egy művét játsszák a Pannon Filharmonikusok ezen az estén. Gabriel Fauré, a párizsi Conservatoire vezetője, kinek tanítványai között oly neveket találunk, mint Ravel vagy Nadja Boulanger, erősen hatott a francia zene fejlődésére. Maeterlinck Pelléas és Mélisande-jához komponált zenéjéből 1898-ban háromtételes zenekari szvitet készített. Maeterlinck drámájából köztudottan Debussy készítette el korszakot meghatározó operáját hasonló címmel. Debussy életművének azonban egésze meghatároz, illetve elindít egy korszakot: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásaiban, sajátos harmóniavilágában már a huszadik század bölcsőjére ismerhetünk. Images pour Orchestre (Zenekari képek) című darabja lassan készült, sokáig érlelődött. Különböző népek zenei lelkét idézi: a Gigues angol, az Ibéria spanyol, a Tavaszi körtánc francia folklórt alkalmaz. Ginastera, a korai alkotó periódusában az argentin népzene szenvedélyes és hivatott népszerűsítője így nyilatkozik 1965-re elkészült Hárfaversenyéről: „Hárfaversenyem három tételből áll. Az első szonátaformájú, több eleme a visszatérésre és a kódára összpontosul. A második tétel négyrészes forma. Az utolsó tétel formája Bevezetés és Rondo. A bevezetés a szólóhárfa hosszú kadenciája. A rondóban felismerhető az argentin zene néhány ritmuseleme.”
Fauré, Ginastera, Debussy
Fauré Claude Debussy mellett a 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzője volt. 1845-ben született, 9 éves korától Saint-Saëns tanítványa volt az École Niedermeyer de Paris-ban, majd a párizsi Église de la Madeleine orgonistája lett. Támogatta a fiatal zenészgenerációt, különösen a Hatok (Les Six) csoportját. 75 éves korában, 1920-ban vonult nyugállományba a konzervatóriumból. Ugyanebben az évben megkapta a becsületrend nagykeresztjét amellyel zenészt ritkán tüntetnek ki. Híres növendékei: Aubert, Boulanger, Ravel. Pécsett a volt Martyn Ferenc Múzeum előtt állott Martyn Ferenc két bronzplasztikája, amelyek közül az egyik címe: Gabriel Fauré emlékére. Fauré ugyanahhoz a drámához írt kísérőzenét, melyből Debussy ismert operáját komponálta: Maeterlinck Pelléas et Mélisande-jához. Ennek részleteit tartalmazza a koncerten felhangzó szvit.
Ginastera Buenos Airesben született, zenei tanulmányait szülővárosában végezte. 1940-ben Panambi című balettszvitjével Nemzeti Díjat nyert; I. szimfóniáját 1942-ben mutatták be. 1946-ban Guggenheim-ösztöndíjjal egy évet töltött az Egyesült Államokban. Hazájába visszatérve megszervezte Buenos Aires Zenei és Drámai Konzervatóriumát. A hárfaverseny Edna Phillips hárfaművésznő megrendelésére készült: a zeneszerző 1956-ban kezdett hozzá a munkához. A művet az 1958-as washingtoni Amerika-közi zenei fesztiválra szánta.
Debussy nem szívesen komponált megbízásra. Ez volt az oka annak, hogy a Zenekari Képek sorozatát a Durand kiadó kérésére, hosszú éveken át mint kínos kötelességet vonszolta magával anélkül, hogy a befejezéshez eljutott volna: ez végül is tanítványára, André Caplet-re hárult. Az 1906–1912 között (!) alkotott Images (Három zenekari kép) háromféle népzenét dolgoz fel: a Gigue az angol, az Ibéria a spanyol, a Tavaszi körtánc pedig a francia népzenék elemeit idézi.
FÜLSZÖVEG | A koncerthez kapcsolódó beszélgetésről részletek...