Budapesten született. Hatéves korában kezdett zongorázni, majd a Bartók Béla Konzervatóriumban
zeneszerzést tanult. A Zeneakadémia zeneszerzés szakát Petrovics Emil osztályában végezte, a karmesterképzőn Lukács Ervin és Gál Tamás tanította. Kiváló eredménnyel diplomázott 1995-ben. A Portugál Rádió Nemzetközi Karmesterversenyén 1997-ben, valamint a 6. Nemzetközi Antonio Pedrotti Karmesterversenyen 1999-ben első helyezést… Bővebben
Közreműködik: Murin Jaroszláv - mélyhegedű, Janzsó Ildikó -
gordonka
A Harmonia Humana címmel meghirdetett bérleti évad valóban
gondolatébresztő nyitánnyal indul. Múlt, jelen, jövő. Korunk különösen égető
kérdései. Milyen értékeket éltetünk a múltból és mi a viszonyunk a jelenhez.
Mert a jövő ennek a viszonynak az eredménye. Beethoven 1811 nyarán, a
pesti színház avatásán bemutatott Kotzebue darabhoz kísérőzenét komponált. A
második az Athén romjai (op. 113) kísérőzene, mely nyitányból és nyolc
tételből áll. Érthetjük az értékek romjainak is? Ma már csak a Török induló
ismerős a műből.
Izgalmasnak ígérkezik Luciano Berio műve, melyet 1989-ben
Schubert - feltehetően szimfóniának szánt - vázlatai nyomán készült. Címe:
Rendering. (visszaadás). Ezekkel a vázlatokkal Két muzikológus is foglalkozott
és elkészítették a saját koncertverziójukat. Luciano Berio (1925-2003), a XX.
Század második felének egyik legnagyobb zeneszerzője más utat választott.:
eredeti művet komponált, melybe beépítette Schubert vázlatait, saját zenéjével
egészítve ki azokat. Visszatalálni a múlthoz és építeni a jövőt. Berio
darabjának mesteri üzenete. A partitúra bevezetőjében Berio egy freskó
restaurálásához hasonlította eljárását. Schubert műve bizonyos tekintetben
valóban emlékeztet egy freskóra, melyet megtépáztak a századok, úgyhogy a művész
üzenetet szinte lehetetlen kisillabizálni. Ezt az érzetet adja vissza Berio,
amikor Schubert zenéjét időnként egy Schuberttől merőben idegen zenekari
közegbe, egyfajta "ködös" zenei szövetbe úsztatja el. Amikor azonban Schubert
saját anyagát használja, mindig pontosan ragaszkodik a vázlat szövegéhez, még az
egyes témák sorrendjéhez is.
Fantasztikus változatok egy hősi témára - ez
Richard Strauss: Don Quixote szimfonikus költeményének (variációinak) alcíme.
Hősi álom vagy siralmas valóság? Strauss műve izgalmas kalauznak ígérkezik a
kérdésben az ismert szituációk zenei láttatásával. A variációs forma kiváltképp
alkalmas lehetett Don Quixote és Sancho Panza kalandjainak revüszerű
felvonultatásához. A variációt ezúttal nem a klasszikus hagyományok értelmében
alkalmazza, vagyis nem a témát variálja, hanem annak hátterét. A klasszikus
értelemben vett variáció a mű keretét képező bevezetésben és fináléjában zajlik
le, ezekben alakul át a hős lelkiállapota az őrülettől a halál előtti
megvilágosodásig. A közbeeső szakaszokban - a szerző által megjelölt és
számozott variációk során - a zene változó szituációkat ábrázol, maga a téma
azonban nem változik.
Nincs találat!