Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Hamar Zsolt

Budapesten született. Hatéves korában kezdett zongorázni, majd a Bartók Béla Konzervatóriumban
zeneszerzést tanult. A Zeneakadémia zeneszerzés szakát Petrovics Emil osztályában végezte, a karmesterképzőn Lukács Ervin és Gál Tamás tanította. Kiváló eredménnyel diplomázott 1995-ben. A Portugál Rádió Nemzetközi Karmesterversenyén 1997-ben, valamint a 6. Nemzetközi Antonio Pedrotti Karmesterversenyen 1999-ben első helyezést… Bővebben

A műsorról

Közreműködik: Murin Jaroszláv - mélyhegedű, Janzsó Ildikó - gordonka

A Harmonia Humana címmel meghirdetett bérleti évad valóban gondolatébresztő nyitánnyal indul. Múlt, jelen, jövő. Korunk különösen égető kérdései. Milyen értékeket éltetünk a múltból és mi a viszonyunk a jelenhez. Mert a jövő ennek a viszonynak az eredménye. Beethoven 1811 nyarán, a pesti színház avatásán bemutatott Kotzebue darabhoz kísérőzenét komponált. A második az Athén romjai (op. 113) kísérőzene, mely nyitányból és nyolc tételből áll. Érthetjük az értékek romjainak is? Ma már csak a Török induló ismerős a műből.
Izgalmasnak ígérkezik Luciano Berio műve, melyet 1989-ben Schubert - feltehetően szimfóniának szánt - vázlatai nyomán készült. Címe: Rendering. (visszaadás). Ezekkel a vázlatokkal Két muzikológus is foglalkozott és elkészítették a saját koncertverziójukat. Luciano Berio (1925-2003), a XX. Század második felének egyik legnagyobb zeneszerzője más utat választott.: eredeti művet komponált, melybe beépítette Schubert vázlatait, saját zenéjével egészítve ki azokat. Visszatalálni a múlthoz és építeni a jövőt. Berio darabjának mesteri üzenete. A partitúra bevezetőjében Berio egy freskó restaurálásához hasonlította eljárását. Schubert műve bizonyos tekintetben valóban emlékeztet egy freskóra, melyet megtépáztak a századok, úgyhogy a művész üzenetet szinte lehetetlen kisillabizálni. Ezt az érzetet adja vissza Berio, amikor Schubert zenéjét időnként egy Schuberttől merőben idegen zenekari közegbe, egyfajta "ködös" zenei szövetbe úsztatja el. Amikor azonban Schubert saját anyagát használja, mindig pontosan ragaszkodik a vázlat szövegéhez, még az egyes témák sorrendjéhez is.
Fantasztikus változatok egy hősi témára - ez Richard Strauss: Don Quixote szimfonikus költeményének (variációinak) alcíme. Hősi álom vagy siralmas valóság? Strauss műve izgalmas kalauznak ígérkezik a kérdésben az ismert szituációk zenei láttatásával. A variációs forma kiváltképp alkalmas lehetett Don Quixote és Sancho Panza kalandjainak revüszerű felvonultatásához. A variációt ezúttal nem a klasszikus hagyományok értelmében alkalmazza, vagyis nem a témát variálja, hanem annak hátterét. A klasszikus értelemben vett variáció a mű keretét képező bevezetésben és fináléjában zajlik le, ezekben alakul át a hős lelkiállapota az őrülettől a halál előtti megvilágosodásig. A közbeeső szakaszokban - a szerző által megjelölt és számozott variációk során - a zene változó szituációkat ábrázol, maga a téma azonban nem változik.