A műsorról
Évadzáró hangverseny – természetesen a magyar zene jegyében. Indításként
Bartók Béla (1881-1945)
Magyar parasztdalok. A mű az 1914-1918 között közreadott Tizenöt magyar parasztdal ének-zongora eredetijéből Bartók által 1933-ban készített hangszerelés, zenekari változat. A meghangszerelt zenekari sorozat a dalok közül a 6.-al (Angoli Borbála) indul, tartalmazza a 7-12 számozott népdalokat, valamint a 14.-et (összegyűltek, összegyűltek az izsapi lányok) és egy szöveg nélküli dudadallamot.
Mihály András (1917-1993)
Csellóversenye a gordonkaművészként induló zeneszerző szuverén biztonságát tükrözi a versenyszólam komponálásában. Bemutatója 1953. (Pécsi bemutató: 1954[!] Cselló: Sassy Iringó, vezényel a szerző. Ugyanezen hangversenyen Zathuretzky Ede Bartók: II. Hegedűversenyét adja elő. A hangverseny a Magyar Zene Ünnepi Hetének egyik rendezvénye.) A versenymű három tételének címe utal ezek hangulatára, mondanivalójára. Tételek. I. Poema. Allegro; II. Ballada. Andante; III. Capriccio. Presto. A csellóverseny megírásáért Mihály András Kossuth-díjban részesült.
Dohnányi Ernő (1877-1960) érdemtelenül ritka szereplője hangversenyéletünknek.
I. szimfóniája (d-moll op. 9) 1901-ben keletkezik, egy év múlva mutatják be Manchesterben. A szerző ekkor már ünnepelt zongoraművész, Rengeteget koncertezik Európában, Amerikában egyaránt, mégis állandóan hazautazik és intenzíven komponál. Nem merészen újító, szinte megrögzötten tonális. Harmóniavilága Brahms-nál kezdődött, de Wagner, Strauss, Debussy nyelvét is sajátjaként kezeli. Kromatikán és disszonanciákon ét szinte a tizenkétfokúságot jelez, azonban már a téma végére érve megnyugtatóan tonális. (Op. 48. Passacaglia) Intellektuális muzsikus. Intellektusát annak a célnak szolgálatába állította, amelyhez leginkább volt intellektusra szükség: a formának, a szerkesztésnek, az ellenpontnak – a zenei intellektus e legmagasabbrendű termékének – szolgálatába.