Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Közreműködik

A műsorról

Gustav Mahler zenéje – mely korunkban különös reneszánszát éli – hangzik fel a hangverseny első felében: Adagietto az 5. szimfóniából, valamint a Hét utolsó ének. Ez utóbbit 1901-1904 között írta és az V. szimfónia keletkezési éve is 1901-1902. Budapesti és hamburgi működése után ekkor már a bécsi Hofoper karmestere és igazgatója. Ebben az időben nősül, (1902) költői világára azonban mindvégig a befelé fordulás, sokszor a magányosság vagy az elérhetetlen szépség keresése jellemző. Mint operaigazgató és karmester a kompromisszumoktól mentes odaadás példaképe volt munkájában és ügyszeretetében egyaránt. Fentiek zeneszerzői munkásságára is jellemzők. A kézirat csak kiindulópontja annak a lépsről lépésre finomító munkának, amelynek eredményei a különböző nyomtatott és bemutatott változatokban mutatkoznak meg. Valamennyi dala egy kivételével zongorakíséretes és zenekari változatban egyaránt fennmaradt. A szövegeket gyakran gyökeresen – olykor az újraköltésig – átalakította.
Antonin Dvorak: VIII. G-dur szimfóniája (op.88.) a már korában is közkedvelt nagy cseh komponista 1889-ben írott opusza. Invenció-gazdagsága, kötődése a cseh népzenéhez, virtuóz és hagyományos formakezelése okán ma is szívesen játszott és hallgatott muzsika. Válságos periódus lezárását jelzi a szerző életében: hangulata az előző szimfóniához képest derűsebb, oldottabb. Hozzájárul ehhez Dvorak vidéki tartózkodásának nyugalma, Vysoká természeti tájának varázsa is. Mindez egyúttal arra is ösztönözte, hogy új szimfóniájának egyéni, az eddigiektől eltérő jelleget adjon. Az első tétel a természettel való ünnepélyes és boldog találkozás hangulatát örökíti meg. A lassú második tétel romantikus látomás egy ősi várról, melynek romjai letűnt dicsőségről regélnek. (Mily gyakori gondolata ez az alkotóknak!) A Scherzo után következő Finále példaképe Beethoven Eroica-szimfóniájának záró tétele lehetett. Cseh népdalelemekből szerkesztett variáció.