Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Közreműködik

A műsorról

Nehéz és mozgalmas század volt az emberiség életében a Huszadik. Értékek értelmeződtek át, harcok – valós és szellemi értelemben -, felfedezések és útkeresések jellemezték. A század nagy alkotói mind-mind egyéni módon reagáltak, gondolkoztak. Thomas Daniel Schlee (szül.: 1957): Sinfonia tascabile című művét először hallhatjuk Pécsett. Sosztakovics: (1906-1975) Gordonkaverseny-e már ismert számunkra. 1959-ben Msztyiszlav Rosztropocics részére komponálta. A versenyműben parádés szerepet szánt a gordonkának. Ezt a virtuozitást azonban Sosztakovics mindenkor alárendeli a művészi mondanivalónak. A kadencia például – amely hagyományosan mutatós betétszámként illeszkedik a tételek befejezése elé – ebben a koncertben önálló tétellé terebélyesedik. Jelentősége, súlya a Bach-szólószonáták előadásának roppant felelőségét és elmélyültségét kívánja meg a szólistától. Az egész kompozíciót erős gondolati egység és művészi ökonómia jellemzi. Motivumai rövidek, tömörek, ugyanakkor szuggesztivitásuk neredményeképp mélyen bevésődnek a hallgató emlékezetébe.Tételei: I. Allegretto; II. Moderato; III. Cadenza; IV.Allegro con moto. Sosztakovics különös szépségű zenéje zaklatott korról és magányosságról szól.
Bartók Béla (1881-1945) térbeli, szellemi távolságból-magasságból, ugyanakkor jelenidőben szemléli a századot. Concertoja bölcs, bensőséges és virtuóz, szomorú-grotesz-boldog és emelkedett. Történelemtisztelő, mégis egyedi formában jelenik meg. Az emberről szól: hogy milyenek vagyunk és milyenek szeretnénk lenni. „Harmonia Humana”.
Tételei: I. Introduzione. Andante ma non troppo; II. Párok játéka. Allegretto scherzando.; III. Elegia. Andante, non troppo.; IV. Megszakított intermezzo. Allegretto; V. Finale. Pesante – Presto. Két évvel halála előtt, 1943-ban írta. Négy év hallgatás után, meglepő gyorsasággal két hónap alatt fejezte be. Bemutatóját 1944 decemberében az a Serge Koussevitzky vezényelte a Bostoni Szimfonikusok élén, akinek megrendelésére a mű megszületett. Ebben az időben a szerző már beteg. Az emigráció is bénítottan hat, ebből az állapotból mozdítja ki Koussevitzky kérése. A concerto-elv és a szimfónikus mű megismételhetetlen ötvözete. A cím és forma, kis és nagyformák egyaránt a múltat idézi, ugyanakkor távol áll tőle minden stilizálás, utánérzés.