Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Kocsis Zoltán

1952-ben született Budapesten, ötéves korában kezdett zongorázni. 1963-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora és zeneszerzés szakos tanulója volt, majd 1968-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként.
Nemzetközi karrierje 18 éves korában a Magyar Rádió Beethoven-versenyének megnyerésével indult, néhány év alatt szinte berobbant a… Bővebben

Közreműködik

Hajnóczy Júlia

szoprán

Hajnóczy Júlia a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének és opera szakán szerzett diplomát Gulyás Dénes és Kovalik Balázs tanítványaként. 2005-től Prof. Edith Wiens növendéke az augsburgi Zeneművészeti Főiskolán. Rendszeresen dolgozik világhírű énekesekkel, mint Hamari Júlia és Elly Ameling. Számos… Bővebben

A műsorról

A Nagy Századforduló (XIX-XXsz.) idején fedezték fel az alkotók, hogy benyomásaikat, impresszióikat rögzítsék a vásznon, mely így ragyogni és vibrálni kezdett, eltűntek az éles kontúrok, a vonal helyett a szín élt a képen. A látásmód a muzsikusokra is hatott. Mozgalmassá, színgazdaggá vált a zenei paletta is. Paul Dukas (1865-1935) Bűvészinas-a Goethe balladájának dramaturgiáját követve varázsol fékezhetetlennek tűnő mozgalmasságot a műbe. Claude Debussy (1862-1918) és Maurice Ravel (1875-1937) zenéje fémjelzi legautentikusabban a korszakot. Hatásuk napjainkig tetten érhető. Debussy-től Hét dal-t hangszerelt meg Kocsis Zoltán, a hangverseny dirigense, aki Ravel három zenekari dalból álló ciklusát a Seherezadé-t is műsorra tűzte. Három szimfonikus vázlat (Debussy alcíme) zárja a programot: A tenger, egy élő tenger a maga mozgalmasságában (2.t. Hullámok játéka), időbeli történéseivel (1.t. Hajnaltól délig a tengeren), valamint az elemek erejének ábrázolásával (3. t. A tenger és a szél párbeszéde). Debussy muzsikájának eredetiségét gyakran technikájában keressük, mely merőben szokatlan hangzásképet eredményez. Valóban: senki nem tudott annyi hangszínt kikeverni a szimfonikus zenekari hangzásból, mint Ő. Még zongoradarabjait is elképesztő csínérzékenységet eredményező igénnyel kell megszólaltatni, mely szinte egyedülálló jelenség a zenetörténetben. Hangszínigényén túlmenően Debussy azonban nem csupán festi a tengert. Ezt a művet hallgatva megsejthetjük a tengerek végtelenségét, időtlenségét, hallatlan energiáit, melyekkel, ha találkozunk, félelmet keltenek. A zene nem az idilli, hanem a valódi tengert állítja elénk. Az a három év, melyet a Pelleas megírása után A tenger komponálására fordít mutatja Debussy elkötelezettségét az új kifejezésmód mellett. A mű kezdeti sikertelensége után Toscanini vitte igazi sikerre a darabot. Hatása oly erős, hogy önkéntelenül is rengetegen utánozzák. Eredményei megkerülhetetlenné váltak az utókor számára.