A műsorról
A Harmonia Humana feltételezi a szubjektív, sokszor lázadó benső és az ezen felülemelkedő, önmagát a világgal egységben lévő személyiség harmóniáját. Ez a hangversenyműsor (Csajkovszkij-Mozart-Csajkovszkij) az említett kettőséget kínálja. Bár a nyitó mű:
Csajkovszkij (1840-1893)
4. szvit („Mozartiana”) op. 61 bár komponálási éve szerint alig előzi meg a nagyon is romantikus 5. szimfóniát, mégis, a minden földi és emberi fölött álló komponistának,
Wolfgang Amadeus Mozart-nak (1756-1791) tiszteleg még címében is. Annak a zeneszerzőnek, aki egzisztenciális nehézségei ellenére hihetetlen erővel a SZÉPről beszél, az emberi tartalom teljes skáláiról a zenei műfajok teljes skálájában. Több, mint húsz zongoraversenye között a
D-dur „Koronázási” zongoraverseny no. 26. K 537 alkotó erejének és zongora technikájának teljében lévő komponistát mutat. A zongoraversenyek központi szerepet játszanak Mozart életében, hiszen önmagának írja ezeket legtöbbször egy-egy bemutatkozó hangverseny alkalmából. Jelen versenymű melléknevét azért kapta, mert szerzője 1790 októberében Frankfurtban, a koronázási ünnepségek alkalmából játszotta. De tudomásunk van arról, hogy már egy évvel elébb, 1789 áprilisában a drezdai udvarnál is bemutatta a művet, melyet a Köchel jegyzék tanúsága szerint 1788 februárjában komponált.
A koncert második felét jelentő
Csajkovszkij: VI. szimfónia „Pathétique” op.74 méltán népszerű. Tulajdonképpen hattyúdal: termékeny életének megkapóan gazdag befejezése. Unokaöccséhez írott levelében így ír terveiről a művel kapcsolatban: „…Egy új szimfónia eszméje támadt bennem, ezúttal programmal, ám ez a program mindenki számára talány lesz, mivel azt teljességgel szubjektív érzések alkotják….Forma tekintetében sok minden új lesz ebben a műben. Például a zárótétel nem nagyszabású Allegro, hanem jelentős terjedelmű Adagio lesz. Nem is képzeled, milyen örömmel tölt el a hit, hogy időm még nem járt le és még sokat vihetek véghez…” A fogadtatás sikerében még részesülhetett. Néhány héttel a mű bemutatása után halt meg.