Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Alexander Lonquich

A műsorról

Wolfgang Rihm: Ländler 13 vonósra című alkotása kortárs zenének számít, bár a szerző valójában semmilyen stílusirányzathoz nem sorolható, önfejű lázadónak számít, aki akár a romantikához is képes visszanyúlni annak érdekében, hogy kifejezésre juttassa zenei mondanivalóját. Rihm nálunk még a kortárs zene körül forgolódók számára is inkább csak név, mint akusztikus tapasztalat. A most ötvenegy esztendõs komponistán már a hetvenes években rajta ragadt a neoromantikus embléma. Zenéje sem avítt modorok álöltözetével, sem nyelvöltögetõ idézetparádéval nem tüntet, makacs újat nem akarása mintha a folytonos elõretörésbe beleunt avantgárd csömörébõl táplálkozna. . Wolfgang Rihm zenéje képviseli a jelent akkor is, ha már a múlt században – 1979-ben – íródott a koncerten felhangzó alkotása. Termékeny német zeneszerző, tanárai között Karlheinz Stockhausen és Klaus Huber nevét találjuk. Szóval izgalmas pályakezdet.
Nem túl gyakori lehetőség egy zongoraversenyt úgy hallgatni, hogy előadója egyben dirigens is: a zongora mellől irányítja a zenekart, miközben poétikus és igényes versenyszólamát interpretálja. Beethoven (1770-1827): G-dur zongoraversenye op. 58. a szerző öt, zongorára írott versenyműve közül talán a legszemélyesebb hangvételű. A lassú tétel zongora-zenekar párbeszédének tökéletesen megoldott szépsége hatásában Bartókig feszül. A tételek: I. Allegro moderato; II. Andante con moto; III. Rondo. Vivace.
Robert Schumann (1810-1856): IV. d-moll szimfónia op. 120. előadása zárja a koncertet. Ez a mű 1841-ben keletkezett. Schumann imádott feleségét, Clarát köszöntötte vele, születésnapján. Alapkoncepciója az organikus egység. Erre vall a négy tétel tematikus összefüggése, valamint a zeneszerzőnek az az előírása, hogy a tételeket egyvégtében, megszakítás nélkül adják elő. Tételei: I. Ziemlich langsam – Lebhaft; II. Romanze. Ziemlich langsam; III. Schezo. Lebhaft; IV. Langsam – lebhaft.