Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Bogányi Tibor

2017/2018-tól a hetedik évadát tölti a Pannon Filharmonikusok vezető karmestereként. Nemzetközi hírnevét a Turkui Szimfonikus Zenekar vezető dirigenseként alapozta meg. Tanulmányait a finn Sibelius Akadémián folytatta Jorma Panula és Leif Segerstam professzoroknál, stílusát Sir Colin Davisnél és Jurij Szimonovnál csiszolta készre. A világ számos zenekarát dirigálta… Bővebben

Közreműködik

Matta Lóránt - bábművész

házigazda

Papp Melinda

bábművész

Cser Krisztián

basszus Bővebben

Somogyvári Tímea Zita

szoprán

Ócsai Annamária

szoprán Bővebben

Bognár Szabolcs

bariton Bővebben

Kriszta Kinga

szoprán Bővebben

Czikora István László

tenor Bővebben

A műsorról

A díszhangversenyen a Pannon Filharmonikusok új házi zeneszerzőjének, Gyöngyösi Leventének műve, az 1811-es alapító-hangversenyen elhangzott Haydn szimfónia és Lickl György alapító karnagy, zeneszerző elfeledett, felkutatott és újrakiadott, egyetlen fennmaradt daljátékának korhű, bábok közreműködésével szcenizált változata kerül előadásra.

Műsor:

• Gyöngyösi Levente: 'Das Hohelied der Liebe / A szeretet himnusza'
• Joseph Haydn: Esz-dúr 'Der Schulmeister' Szimfónia No.55
• Johann Georg Lickl/ Lickl György: Die Haushaltung nach der Mode,oder der dreißigjährige
• Bernard - singspiel / Divatos háztarás, avagy a hódító Bernard - daljáték

Közreműködik:
Matta Lóránt - bábművész
Papp Melinda - bábművész
Cser Krisztián - basszus
Szerdahelyi Pál - Bernard, Hinzensburg gyámfia – bariton
Somogyvári Tímea Zita - Frau von Hinzensburg, az anya – szoprán
Bognár Szabolcs - Herr von Hinzensburg, az apa – basszus
Szerdahelyi Pál - Herr von Rendlich, Hinzensburg-ék sógora – bariton
Bognár Szabolcs - Johann, Hinzensburg-ék inasa, Lisette párja –
Ócsai Annamária - Lisette, szobalány a fogadóban – szoprán
Kriszta Kinga - Lotti, az idősebb lányuk – szoprán
Czikora István László - Luft, Lotti udvarlója – tenor
Ócsai Annamária - Minna, a fiatalabb lányuk – szoprán
Somogyvári Tímea Zita - Nevelőnő / Gouvernante – szoprán
Kriszta Kinga - Szakácsnő / Köchin – szoprán
Czikora István László - Thalheim, Minna udvarlója – tenor

Bogányi Tibor - karmester
Sramó Gábor – rendező

Farkas Zoltán – kutatás vezető, zenetörténész, a Magyar Rádió intendánsa
Sas Ágnes – zenetörténész, aki a forrásokat feldolgozta és a kottaanyag újrakiadását gondozta
Gulyás Dénes – PNSZ Operatagozat vezető
Bódiné Kövecses Anna – bábtervező
Fekete Hajnalka, Nagy Kovács Géza - báb- és díszlet kivitelezők

Lickl: Die Haushaltung nach der Mode, oder der dreissigjärige Bernard /
Divatos háztartás, avagy a hódító Bernard
Johann Georg Lickl (1769-1843) osztrák származású zeneszerző – azaz Lickl György, a pécsi székesegyház 1806-43 között működött karnagya elsősorban egyházi művek komponistájaként ismert. Első monográfusa, Szkladányi Péter műveinek jegyzékét is összeállította, s abban természetes módon a mintegy 150 egyházi kompozíció dominál – hiszen Lickl elsőszámú feladata a templom zenei programjának biztosítása volt. A darabok mintegy harminc éve megindult feldolgozása és új életre keltése magától értetődően erre a műfajra koncentrált, s a „Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa” program keretében rendezett hangversenyen is ünnepi miséje, Requiemje és két offertóriuma csendült fel.
A szerző pályája kezdetén, bécsi éveiben azonban még nem ez az orientáció dominált: egyházi kompozíciókat persze már akkor is írt (köztük egy misét Ferenc császár, egy másikat Esterházy Miklós herceg nejének tiszteletére), de mellettük hangszeres darabokat és színpadi műveket is. 1789-1802 között Schikaneder színházai, a Theater auf der Wieden, majd a Theater an der Wien csapatához csatlakozva – önállóan, vagy a társulat más tagjaival együtt – tizenhárom daljátékot és komikus operát produkált. (Az osztrák zenei közvéleményben ez a tevékenysége jobban nyomot hagyott: a szerző születésének kétszázadik évfordulóján kibocsátott emlékborítékon egy színpadi jelenet szerepelt!)
Az általa alapított zenekar jubileumának alkalmából Die Haushaltung nach der Mode oder Der 30järige Bernard című Singspieljének előadásával tehát Lickl nálunk eddig ismeretlen arcát kívánjuk bemutatni. (A mű premierje 1794. március 15-én volt, a librettót a társulat házi költője, Joseph Anton Haselbeck írta, az előadást az együttes karmestere, Johann Henneberg vezényelte.) Az egyedüliként fennmaradt Lickl-daljáték egyetlen fellelhető zenei forrását a hamburgi egyetemi könyvtárban találtuk meg. A másolt partitúra a szerző kézírását (javításait és kiegészítéseit) is őrzi, tehát valószínű, hogy az maga a bécsi bemutatóra készült példány, s csak valamikor később került Hamburgba. Miután azonban a kotta – a szokásnak megfelelően – csak a darab nyitányát és énekszámait tartalmazza, a közben elhangzott szöveget nem, és mert Haselbeck librettója sem maradt fenn, csak az alapjául szolgáló színpadi mű (Franz Heufeld: Die Haushaltung nach der Mode oder Was soll man für eine Frau nehmen), a cselekményt és a párbeszédeket az Heufeld vígjátéka és Haselbeck dalszövegei alapján kellett rekonstruálni. Az előadás tehát elsősorban Lickl zenéjének bemutatására koncentrál, ezért az énekszámok eredeti formájukban, német nyelven hangzanak el, a cselekmény megértését szolgáló, rövidre fogott dialógusok viszont magyarul. (Az eredetitől némileg eltérő magyar cím ezt az interpretáció-jelleget fejezi ki.) Miután pedig a mű nem a Schikanederék által megteremtett meseopera-műfajhoz tartozik (melynek legkiemelkedőbb darabja Mozart Varázsfuvolája), hanem a zenés komédia műfajához, s főszereplője, Bernard a délnémet-osztrák területen, a bécsi külvárosi színpadokon régóta népszerű Hanswurst/Kasperl (Schikander színházában Antonnak nevezett) figurához hasonlít, természetesen adódott az az ötlet is, hogy a cselekményt a korban divatos (az Esterházy-udvarban Haydn-zenével játszott) marionett-bábjáték formában állítsuk színpadra.

Joseph Haydn (1732-1809) parádés zeneszerzői ötletei közt tallózva számos olyan darabra bukkanunk, amelyekben a komponista szándékosan elrejtett furfangjai már kortársai számára is derültséget okoztak. Nem véletlen ennek okán, hogy a közönség ugyancsak nagy kedvvel lendült a darabok vélt vagy valós rejtélyeinek felfedezésére. Az Esz-dúr No. 55 („Az iskolamester”) szimfónia Haydn szándékai szerint világos, egyszerű, kiegyensúlyozott. Az utókor ragasztotta rá a melléknevet: a 2. tétel (Adagio ma semplicemente) pontozott ritmusai úgy hatnak, mint egy iskolamester figyelmet parancsoló felemelt mutatóujja. E variációsorozatként összerendezett tételt a cselló- és két hegedűszólót előíró Menüett követi, a Finálé (Presto) variáció és rondó vegyítésével formálódott. Haydn célja e mű komponálásának időszakában (1774) –túl az operával és egyéb színpadi zenékkel való tapasztalatain- már nem elsősorban kísérletezés volt; a szó legnemesebb értelmében vett szórakoztató zenét hallgathatunk.

Pál apostol Korinthusbeliekhez írott első levelének mélysége ihlette Gyöngyösi Levente (1975- ) Das Hohelied der Liebe (A szeretet himnusza) című kantátáját. A basszushangra és nagyzenekarra készült emelkedett hangú kompozíció (bem. 2006) szövege a szerző saját válogatása az itt német nyelven hangzó bibliai szövegből: „ A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a mag javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Törekedjetek a szeretetre! Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. A szeretet nem szűnik meg soha. Mert megismerésünk csak töredékes, ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, e három, de közülük legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!”