A műsorról
Közreműködik: MR Énekkar (karigazgató:
Straussz Kálmán)
Carl Philipp Emmanuel Bach (1744-1788) a Bach-fiúk között talán a legjelentősebb szerző. Az ő zenéje már nem a bonyolult kontrapunktikus szerkezeteken alapszik, hanem művészi célja, hogy szenvedélyeket ébresztő és csillapító, a szívet megható és az értelmet megmozgató muzsikával gyönyörködtesse a zene értőit és rajongóit egyaránt. Nyilvános hangversenyeket rendezett. Az ő idejében a Bach név Carl Philipp Emmanuelt jelentette nem pedig Johann Sebastiánt. (A hamburgi Bach!) Terjedelmes hangszeres és vokális életművéből most a
Magnificat hangzik fel, melyet 1749ben komponált abból az alkalomból, hogy pályázott a Tamás templom kántorságának megszerzésére.
A Requiem és a c-moll mise mellett a
Koronázási (C-dur, K.371.) misét nevezhetjük
Mozart (1756-1791) leggyakrabban előadásra kerülő, legnépszerűbb egyházi művének. A melléknév nem királykoronázásra utal, hanem egy egyházi ünnepségre. Bár nem teljes érvénnyel bizonyított, mégis tényként elfogadható a salzburgi hagyomány, mely szerint Mozart ezt a misét a város melletti Maria-Plain búcsújáróhely temploma részére írta, egy ott található csodatévő Mária-kép megkoronázására. A búcsújáróhely egyike volt a legismertebbeknek, minden évben nagy ünnepségek zajlottak le a templomban. Az eredeti kéziratban meglévő partitúra viseli a kompozíció befejezésének dátumát: 1779. március 23., Salzburg. A műben, a szokásoknak megfelelően, Mozart a mese állandó részeit komponálta meg: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus és Benedictus, Agnus Dei.