A műsorról
Heinrich Schütz
Sokan állítják: Schütz életművének hiányában Bach sem válhatott volna Bachhá. Valóban, a nagy Bach születése előtt pontosan száz évvel született nagy német mester erős kapocs, összekötő híd a kora barokk (Monteverdi) művészete és az ún. nagy barokk között. Fiatal korában négy évig Velencében tanul – őrgrófi ösztöndíjjal, illetve családi segítséggel – Gabrielinél, majd később még egy évet ott tölt, hogy az „időközben divatba jött új és manapság szokásos zenei manírok felől tájékozódjék”. Tanulmányozza Monteverdi művészetét, valamint az őt különösen érdeklő hangszeres és színpadi zenét. Művészi célja az volt, hogy zenéjét a szöveg kifejezésének céljába állítsa, vagyis hogy a Luther által németre fordított bibliaszövegeket vagy imádságos és vallásos tartalmú könyvek latin szövegét zenéjével magyarázza. Melodikájának eleven beszédességét a barokk retorikus figurák értelmében expresszív harmóniavilág támasztja alá, mely szintén a szó megjelenítésének szolgálatában áll. Az olasz ízlés, a madrigalizmusok átvételének veszélyeit a németalföldi ellenpont hagyományainak hangsúlyozásával igyekszik leküzdeni. Újszövetségi szövegekre írt passiói a bachi passiók előfutárának tekinthetők. Eredeti címén Historia der freuden- und Gnadenreichen Geburt Gottes und Marien Sohnes Jesu Christi műve 1664-ben keletkezett. Ritkán hallható megszólaltatása különös kuriózuma hangversenyéletünknek.