Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Nicolas Pasquet

1958-ban született Montevideo-ban (Uruguay). Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Sttutgart-ban tökélesetítette hegedűjátékát és karmesteri diplomát szerzett.
1981-től első karmesterként dolgozott szülővárosa zenekaránál. 1987-ben első helyezést nyert a Besançon-i karmesterversenyen.
1993-tól 1996-ig a Pécsi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, vezető karmestere volt. Ciklusa során felvételt készített a Lajtha László valamennyi szimfonikus… Bővebben

Közreműködik

Várdai István

gordonka

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Mező László, a bécsi Zeneakadémián Reinhard Latzko növendéke volt. 2010 őszétől Németországban, a világhírű Kronberg Akadémián folytatta tanulmányait, ahol tanít is. Moszkvában 2007-ben 3. díjat nyert a Csajkovszkij Versenyen, 2008-ban 1. díjat nyert a Genfi… Bővebben

A műsorról

Műsor:
Beethoven: Coriolan nyitány op.62
Prokofjev: Sinfonia concertante op.125
Brahms: III. szimfónia (F-dúr) op.90

… a Pannon Filharmonikusok művészei
… a zenekar egykori és mai vezető karmesterei
… Brahms szimfóniái
… Magyarország fiatal, tehetséges szólistái és

… Ön!

A Maestro-sorozat második koncertje a Brahmsnak is példaképül szolgáló Ludwig van Beethoven (1770-1827) egyik, az Egmont- és a III. Leonóra-nyitány mellett leginkább társadalmi töltetű és a zsarnokság ellen szóló nyitányával az ókori, saját népével szembeszálló „antihős” tragédiáját meséli el rendkívül tömör zenei megfogalmazásban.
Szergej Prokofjev (1891–1953) egyik utolsó alkotása az 1952-ben Msztyiszlav Rosztropovics által bemutatott Sinfonia concertante, amelyet az 1933–38 között írt I. gordonkaversenye nyomán dolgozott át 1950-52-ben a komponista. Az így keletkezett új művet nem hivatalosan „gordonkaszimfóniának” is nevezik, mivel a mű gigantikus mérete és egész felépítése annyira szimfóniaszerű, bár az egyes tételek nem mindig követik a klasszikus hagyományokat, inkább a kései Prokofjev stílusjegyeit mutatják.
Johannes Brahms ötvenévesen, 1883-ban komponálta III., F-dúr szimfóniáját, amely inkább karakterisztikus témáival hat a közönségre, mintsem a kidolgozás árnyaltságával. A rövid, erőteljes nyitómotívum mellett, ami a fináléban is kiemelt szerephez jut, a III. tétel nosztalgikus hangú scherzo-témája a mű legnépszerűbb részlete, nem utolsósorban az 1960-as Szereti ön Brahmsot? című filmnek köszönhetően, amelyben Ingrid Bergmann és Anthony Perkins alakított maradandót.