Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Peskó Zoltán

Közreműködik

Andrea Lucchesini

zongora

A műsorról

Műsor:
Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány
Brahms: d-moll zongoraverseny, op.15
Brahms: I. szimfónia, (c-moll) op.68

… a Pannon Filharmonikusok művészei
… a zenekar egykori és mai vezető karmesterei
… Brahms szimfóniái
… Magyarország fiatal, tehetséges szólistái és

… Ön!

A Maestro-sorozatot záró koncert Johannes Brahms életművének sokszínűségét igyekszik reprezentálni. Brahms a boroszlói egyetem díszdoktori címének elnyerése után egy évvel, 1880-ban, köszönetképpen írta az Akadémiai ünnepi nyitányt, mely azonban egyáltalán nem a méltóságteljes ünneplés, hanem inkább a humor hangján szól, talán leginkább hajdani diáktársaihoz - szinte bocsánatkérően a megtiszteltetésért -, mintsem az akadémiai professzortársakhoz. Nem véletlen, hogy „slusszpoénként” a népszerű diákdal, a Gaudeamus igitur dallama került a „megdicsőülésnek fenntartott” záró pozícióba.
Brahms 1859-ben komponált I. d-moll zongoraversenye eredetileg szimfóniaként, majd kétzongorás szonátaként szerepelt az ifjú, mindössze 21 éves komponista tervei között. A mű a lipcsei bemutatón megbukott ugyan, később azonban sikert aratott - bár kétségtelen, hogy a még inkább szimfóniaméretű, 4 tételes B-dúr zongoraverseny máig népszerűbb a fiatalkori versenyműnél. Ennek oka, hogy a d-moll koncert szokatlanul komoly hangvételű, amire Schumann öngyilkossági kísérlete is hatással volt.
Brahms 1854-es első szimfóniaterve után, 1876-ban komponálta I. c-moll szimfóniáját, amelyet nemcsak a klasszikus szimfóniaeszmény iránti tisztelet, de a zárótétel Beethoven Örömóda-témájához hasonlító karaktere miatt is neveztek „Beethoven tizedik szimfóniájának”. Ő maga így reagált erre: „Aki sárral dobálózik, nem biztos, hogy célba talál, de a keze sáros lesz”. Brahms egyébként a szerkezeti, dallami, zenedramaturgiai építkezési és hangszerelési megoldások terén nemcsak Beethovenre utal, hanem romantikus példaképei és kortársai, Schumann és Wagner hatását is felidézi művében.