Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Paweł Przytocki

Paweł Przytocki az egyik legtehetségesebb é slegérdekesebb fiatal lengyel karmester. A Krakkói Zeneakadémián a Karvezetési Karon 1985-ben végzett Jerzy Katlewicz professzor tanítványaként. Tudását Eötvös Péter Bartók Nemzetközi Szemináriumán és az eugenei Oregon Bach Fesztiválon Helmith Rillingnél tökéletesítette.
1983 és 1987 között a Krakkói Filharmonikusokkal dolgozott együtt, azóta pedig a londzi… Bővebben

Közreműködik

Martin Michael Kofler

fuvola

A műsorról

Műsor:

• Hacsaturján: D-dúr fuvolaverseny

• Berlioz: Fantasztikus szimfónia

Szemben néhány kortársával, akiket kigúnyoltak „szovjetellenes” zenéjük miatt, Aram Hacsaturjánt (1903-1978) széles körben dicsérték a szovjet nép szellemének ápolásáért. Az örmény-szovjet zeneszerző olyan zenei közérthetőség képviselője lett, amely alapvetően gyökereinek népi anyagain alapul, de színes, későromantikus jellegű stílussá izmosodik. Fuvolaversenye (1968) valójában átirat: maga a szerző biztatta Jean –Pierre Rampalt annak elkészítésére. A fuvolaművész új kadenciával látta el az 1940-ben bemutatott d-moll hegedűverseny első tételét, egyébiránt igyekezett megtartani az eredeti változatot, amennyire azt a hangszer lehetőségei megengedik. Az 1. tétel (Allegro con fermezza) szonáta formában készült rövid zenekari bevezetéssel. Az Andante sostenuto 2. tétel után élénk fanfár hangzik (Allegro vivace 3. tétel), amely központi témájában a kezdő tétel második, lírai hangvételű témáját ismerhetjük fel. A rondó formában írt muzsika amerikai népdalok hatását sejteti.

Hector Berlioz (1803-1869) forradalmian romantikus stílusát ihlető élményei zenén kívüliek. Írók, festők (V. Hugo, Delacroix, Shakespeare, Goethe) hatása alakítja ki benne az igényt zenén kívüli programot megjelenítő muzsika komponálására. Az 1830-as forradalom idején írja a Fantasztikus szimfóniát. A mű megértéséhez a kulcsot maga Berlioz adja meg az „Epizódok egy művész életéből” alcímmel. A történet tehát életrajzi jellegűre kerekedett: a művész beleszeret egy lányba, akinek alakja egy meghatározott zenei témával azonosul. Ez az „idée fixe”, amely minden tételben visszatér különböző alakban. Az 1. tétel (Álmok, szenvedélyek) a szerelem fellobbanásának zenei festménye, amelyet báli forgatag keringőzenéje követ (2. tétel). A Jelenet a mezőn idillikus pásztorkép. A hirtelen megváltozott hangulatot idéző 4. tétel a vesztőhelyre vezet: a művész ópiummal meg akarja magát mérgezni, lázálmában azt hiszi, megölte kedvesét, ezért kivégzik. A groteszk 5. tétel a Boszorkányszombat, Dies irae címet kapta, benne a még mindig lázálomban levő művész a temetésére összegyűlt boszorkányok között ábrázolja kedvesét. Művének előadása nemcsak élénk érdeklődést, hanem heves tiltakozást is keltett.