Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Bogányi Tibor

2017/2018-tól a hetedik évadát tölti a Pannon Filharmonikusok vezető karmestereként. Nemzetközi hírnevét a Turkui Szimfonikus Zenekar vezető dirigenseként alapozta meg. Tanulmányait a finn Sibelius Akadémián folytatta Jorma Panula és Leif Segerstam professzoroknál, stílusát Sir Colin Davisnél és Jurij Szimonovnál csiszolta készre. A világ számos zenekarát dirigálta… Bővebben

Közreműködik

Perényi Miklós

gordonka

Világhírű gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Rendkívüli tehetségként már hétéves korában felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozatára, ahol előbb Zsámboki Miklós, majd 1959-től Banda Ede tanítványa lett, Simon Alberttől előadóművészetet és műelemzést tanult. Első… Bővebben

A műsorról

• Henri Dutilleux: Danse fantastique (Fantasztikus tánc)
• 
Henri Dutilleux: Tout un monde lontain (Egész távoli világ) - csellóverseny
• 
Debussy: A tenger
• 
Ravel: Bolero

A XX. század második felének francia komponistája, Henri Dutilleux (1916- ) Debussy és Ravel zenéjének mentén haladva határozott egyéni stílust alakított ki. Noha a megkomponált művek mennyisége viszonylag kevés, minőségüket és a szerző eredetiségét hangos nemzetközi elismerés övezte. Dutilleux a hatvanas évek közepén találkozott Msztyiszlav Rosztropoviccsal, az orosz származású gordonkaművésszel, aki egy versenymű komponálásával bízta meg. A Csellóverseny a Tout un monde lointain (Egész távoli világ) címet kapta. Az öt tételes mű– a hangszer XX. századi repertoárjának egyik jelentős darabja - a szerző legnagyobb volumenű alkotásai közé tartozik. A Tout un monde lointain éjszaka-hangulatú, meditatív-misztikus mű finom hangszereléssel és felettébb virtuóz szólóállásokkal. A darab bemutatójának szólistája Rosztropovics volt 1970-ben.

A XIX. század második felétől alkotó komponisták –kevés kivételtől eltekintve- nem szívesen írtak szimfóniát, műveiket inkább más címmel jelölték. A műfajt túlhaladottnak tekintők táborához tartozott Claude Debussy (1862-1918) is, aki különösen idegenkedett a hagyományos szerkesztésmódoktól. Érdekelte az egzotikum, a festőiség, a „természet és képzelet titokzatos megfelelésének” szépség-törvénye, és mindenek felett a víz a maga összes csodájával –bármilyen szerkezeti keretek közé illesztve. A tenger (francia címe szerint La mer) 1903-1905-ig készült. Műfaji megjelölése –Három szimfonikus vázlat- mögött voltaképpen egységes, 3 tételes szimfonikus mű rejtőzik. A nyitó tétel (Hajnaltól délig a tengeren) a szürkület ködéből előidézve az ötfokú rendszer hangzataiból bontja ki a felkelő napot. A 2. tétel (Hullámok játéka) bevezető ütemeinek színei csakhamar spanyolos karakterű táncdallam köré szövődnek. A záró tétel (A szél és a tenger párbeszéde) végül mintegy a természet himnuszaként méltó zárása a műnek.

Maurice Ravel (1875-1937) Bolerojáról (1928) elmondható, hogy merő véletlennek köszönheti létét. Ida Rubinstein, az orosz balerina kérte meg a komponistát egy Albéniz-darab zenekari változatának elkészítésére, de a művet egy másik szerző jogilag már lefoglalta magának. Ekkor született meg egy olyan új mű, amelyet zeneiségében egy bolero nevű spanyol tánc ihletett. A darab alapötletéről szólva Ravel játszott barátainak zongorán egy dallamot, majd így szólt: „Kifogástalan, ugye? Megpróbálom fejlesztés nélkül ismételni, amíg lehet és a zenekari jelenlétet egyre fokozni –legjobb tudásom szerint.” A végeredmény egy pergődob-ostinatoval induló, mindig másképpen hangszerelt, számtalan árnyalattal és folyamatos crescendoval színesített zenei matéria lett. A premier éppen a kompozíció eredetisége miatt ellentétes reakciókat váltott ki, a művet végül Arturo Toscanini vitte világsikerre.