Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Bogányi Tibor

2017/2018-tól a hetedik évadát tölti a Pannon Filharmonikusok vezető karmestereként. Nemzetközi hírnevét a Turkui Szimfonikus Zenekar vezető dirigenseként alapozta meg. Tanulmányait a finn Sibelius Akadémián folytatta Jorma Panula és Leif Segerstam professzoroknál, stílusát Sir Colin Davisnél és Jurij Szimonovnál csiszolta készre. A világ számos zenekarát dirigálta… Bővebben

Közreműködik

Komlósi Ildikó

mezzoszoprán

Komlósi Ildikó mezzoszoprán Békésszentandráson született. Diplomáját 1984-ben szerezte a Zeneakadémián, majd Londonban, illetve a Milánói Scala ösztöndíjasaként képezte tovább magát. Ugyanebben az évben szerződtette az Operaház. 1986-ban Philadelphiában a Pavarotti-énekverseny győztese lett, majd Verdi Requiemjében debütált Pavarotti mellett Lorin Maazel… Bővebben

A műsorról

Műsor:
Webern: Passacaglia, Op.1
Mahler: Kindertotenlieder (Gyermekgyászdalok)

Dohnányi: II. szimfónia, (E-dúr) Op.40

A nyugat-európai avantgard mozgalmak elsősorban Anton Webernt (1883-1945) tekintik követésre méltónak, ugyanakkor felfedezhető művészetében a reneszánsz vagy más korábbi stílusok szervezettsége. Arnold Schönberg irányítása alatt, diplomamunkaként komponálta az Op. 1 Passacagliát. A passacaglia a barokk jellegzetes variációsorozata, Webernnél valódi téma helyett apró töredékek, mottók használatával valósul meg. A frázisok csaknem minden hangját más-más hangszerre bízva különös színkavalkádot ér el, a darab alaphangulatát a későromantikus jelleg adja.
A Gyermekgyászdalok (1905) megjelenésekor a komponista Gustav Mahler (1860-1911) Európa-szerte elismert: dalok és szimfóniák megalkotója. Gyermekkori élményei hatására születhettek ezek a komor témájú dalok Friedrich Rückert gyermekeit sirató elégiáit megzenésítve. Az első dalban a magány jut kifejezésre, a második a gyermekek halálának utólag felismert jeleit idézi. A harmadik vers a kislány valóságos jelenlétét rajzolja meg, a negyedik önvigasztalás. Az utolsó dal a tragédia tetőpontja, amit lassú bölcsődal zár, mintegy megbékélésként.
Dohnányi Ernő (1877- 1960) első opuszai főleg zongora- illetve kamaraművek. Akad köztük olyan színvonalú munka, amit Brahms maga mutatott be Bécsben elismerő szavakkal kommentálva azt. A posztromantikából táplálkozó klasszicizáló törekvések mestere Dohnányi, aki Magyarországot 1944-ben politikai okokból elhagyva 1949-ben az Egyesült Államokban telepszik le. Ennek hatására zenéjében is kísérletezik újdonságokkal, de nagyobb apparátusú műveiben óvatos. Igaz ez az 1943-ban elkezdett 2. szimfóniára (Op. 40), amelynek „amerikai” változata (1956) a végső forma: szokványos négy tételes szimfónia, utolsó tételében variációsorozattal és fúgával.