Budapesten született. Hatéves korában kezdett zongorázni, majd a Bartók Béla Konzervatóriumban
zeneszerzést tanult. A Zeneakadémia zeneszerzés szakát Petrovics Emil osztályában végezte, a karmesterképzőn Lukács Ervin és Gál Tamás tanította. Kiváló eredménnyel diplomázott 1995-ben. A Portugál Rádió Nemzetközi Karmesterversenyén 1997-ben, valamint a 6. Nemzetközi Antonio Pedrotti Karmesterversenyen 1999-ben első helyezést… Bővebben
Az „American Record Guide” zenei lap Massimo Quarta hegedűművészt úgy jellemzi, mint az elegancia megtestesítőjét, a „Diapason” zenei magazin szerint pedig játékának elevensége, érzékenysége, hangzásának egyszerűsége, előadásmódjának hangsúlyoktól mentes eleganciája ehhez az ábrázolásmódhoz még ritkán hallható lágyságot és finomságot is… Bővebben
Közreműködik: Massimo Quarta - hegedű
Három mű, három külön világ a XIX. század végéről. Mégis tökéletes keretbe foglalt koncert-műsor. Vajon valóban olyan különbség van a két nemzet, a francia és a német gondolkodása között a romantika századában? Ha Satie szemszögéből figyelek: tél és nyár, tűz és víz. César Franckot hallgatván a különbség csökken: az eszköztár, a zenei nyelv természetesen Brahmsnál gazdagabb, de dallamosságuk azonosan érthető. Igen, Satie! A zenetörténet különös alakja. James Gibb szerint zenéje a gyerekszáj nyugalmával mond ki borzalmas dolgokat. Ravel tisztelte, Gymnopédies sorozatát ő mutatta be, Debussy elismerte, sőt, a fenti sorozat egyik darabját meg is hangszerelte. César Franck d-moll szimfóniája ugyanúgy 1888-ból való, mint Satie műve: bár míg ez utóbbi fiatal korban íródott, a zárószám idős mester alkotása. Közöttük a Hegedűverseny az ereje teljében lévő Brahms alkotása. A brahmsi gazdag belső zenei világ túlmutat egy versenymű szinte kötelező kelléktárán.
Nincs találat!