Pannon Filharmonikusok

Vezényel

Bogányi Tibor

2017/2018-tól a hetedik évadát tölti a Pannon Filharmonikusok vezető karmestereként. Nemzetközi hírnevét a Turkui Szimfonikus Zenekar vezető dirigenseként alapozta meg. Tanulmányait a finn Sibelius Akadémián folytatta Jorma Panula és Leif Segerstam professzoroknál, stílusát Sir Colin Davisnél és Jurij Szimonovnál csiszolta készre. A világ számos zenekarát dirigálta… Bővebben

Közreműködik

Fejérvári Zoltán

zongora

Fejérvári Zoltán 1986-ban született Budapesten. 2000-2005 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Kékesi Judit és Csalog Gábor növendéke volt. 2005-ben felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol tanulmányait Kemenes András, Várjon Dénes, Wagner Rita és Gulyás Márta vezetésével végezte. 2006-tól 2008-ig a… Bővebben

A műsorról

A Budapesi Fesztiválzenekar maratonsorozata 2015-ben Igor Sztravinszkij műveit dolgozza fel. A Pannon Filharmonikusok most is meghívott vendége a sorozatnak, a zenekar 12.30-kor ad koncertet a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.

A zongorára és zenekarra írott Capricciót 1926 és 1929 között írta Stravinsky. A mű revideált változatát 1949-ben készítette el. A virtuóz darab – a fúvóshangszer-kíséretes zongoraversenyhez hasonlóan – azoknak a műveknek a sorába tartozott, amelyek előadásával az orosz forradalom után emigráns-létre kényszerült komponista nyugat-európai megélhetését biztosította. A Capriccióban a Zongoraverseny utolsó tételének könnyed hangját folytatta Stravinsky. Az egész mű gondolata a zárótételből (Allegro capriccioso) sarjadt. Stravinsky megelőző műve A tündér csókja c. balett volt, melynek zenéje Csajkovszkij-átiratokból állt össze. Ez adta Stravinskynak azt az ötletet, hogy olyan művet írjon, amelyben megvan a Csajkovszkijra jellemző szellemesség és báj, de közvetlen dallamidézetek nélkül. A briliáns rondótétel maradéktalanul megvalósítja ezt az elképzelést: a virtuóz és táncos elemek finom neoklasszikus “fűszerezésben” jelennek meg. A darab vége olyan váratlan, akár egy vicc csattanója. A mű premierjét, 1929 decemberében, a párizsi Pleyel teremben Ernest Ansermet dirigálta, a zongoránál maga a komponista ült. Az 1930-as évektől kezdve a virtuóz zongoraszólót a zeneszerző gyakran fiára, Soulima Stravinskyra bízta, ő maga pedig dirigálta művét.

„A Zsoltárszimfónia megrendelése a kiadó szokványos javaslatával kezdődött, hogy írjak valami népszerű dolgot. Megfogadtam a szavát – nem úgy, ahogy a kiadó gondolta, hogy »az emberek megértéséhez alkalmazkodjam«, hanem abban az értelemben, hogy »valamit, amit egyetemesen csodálnak«… (bár egy másik és ugyanilyen nyomós ok az a vágyam volt, hogy letromfoljam mindazt a sok zeneszerzőt, akik ezeket a fenséges verseket arra használták, hogy mint valami kampóra, rájuk aggassák a maguk lírai, szentimentális érzelmeit)”, meséli Stravinsky Robert Craftnak a Zsoltárszimfónia előzményeiről.
Az énekkarra és zenekarra írt háromtételes művet szerzője a Bostoni Szimfonikus Zenekar fennállásának ötvenéves jubileumára írta, 1930-ban. A mű ősbemutatója mégsem Bostonban, hanem Brüsszelben zajlott le Ernest Ansermet vezényletével, 1930 decemberében. A bostoni ünnepi előadásra — Serge Koussevitzky irányításával — egy héttel később került sor. „A három zsoltár egymás mellé helyezése nem véletlen — írja Stravinsky. — A bűnös könyörgése isteni irgalomért (prelúdium), az elnyert kegyelem köszönete (kettős fúga) és a dicsőítő himnusz a mű fokozati tervének alapjait szolgálják. A szövegeket életre keltő zene a maga szimfonikus törvényének engedelmeskedve bontakozik ki. A három tétel periodikus rendet követ, ebben az értelemben alkot »szimfóniát«, szemben a szvit minden rendszer nélkül egymás után következő darabjaival.”

/www.bfz.hu/