Pannon Filharmonikusok

A török zongoraművész és zeneszerző, Fazil Say Ankarában született, és szülővárosa állami konzervatóriumában tanult zongorázni, valamint komponálni. Tizenhét éves diákként nyerte el az ösztöndíjat, amely lehetővé tette számára, hogy öt évig David Levine-nel dolgozhasson a Robert Schumann Intézetben, Düsseldorfban. 1992-től 1995-ig a berlini konzervatóriumban folytatta tanulmányait.
Fazil Say gyakori vendége a New York-i Filharmonikus Zenekarnak, az Izraeli Filharmonikusoknak, a Concertgebouw zenekarának, a BBC Filharmonikusoknak, a Francia Nemzeti Zenekarnak és más vezető zenekaroknak szerte a világon. Játszott a Ruhr Zongorafesztiválon, a Luzern-i, a Verbier-i, a Montpellier-i és Salzburg-i fesztiválokon, és a világ számos rangos koncerttermében, mint például az amszterdami Concertgebouw-ban, a Berlini Filharmonikusoknál, a Bécsi Musikverein-ban, a tokiói Suntory Hall-ban és a Carnegie Hall-ban.  Fazil Say 2004-ben az orosz Maxim Vengerov hegedűművésszel turnézott Európa és az Egyesült Államokban, 2006-ban a kiváló hegedűművésszel, Patricia Kopatchinskaya-val alapított duót. Dzsesszzenészként is tapasztalt, rendszeresen játszik a Montreux-i Jazz Fesztiválon.
Fazil Say egyaránt otthon van, mint zeneszerző. 1991-ben készült a Versenymű zongorára és hegedűre, majd öt évvel később írta a második zongoraversenyét "Selyemút" címmel. A Nazim című oratóriumát először Ankarában mutatták be 2001-ben, ezt hamarosan számos más kompozíciója követte, köztük a harmadik zongoraverseny 2002-ben, a "Requiem for Metin Altiok" oratórium 2003-ban és a negyedik zongoraverseny 2005-ben. Ugyanebben az évben írta első filmjzenéjét is, amelyet további kísérőzenék követtek török és a japán filmekhez. Bécs városa megbízásából írta a „Patara” balettet, amelynek ősbemutatója 2006-ban volt. Két évvel később Patricia Kopatchinskaya Luzern-ben adta elő először az első hegedűversenyét, a „1001 éjszaka a háremben”-t.

Fazil Say számos felvételt készített: többek közt Gershwin Rhapsody in Blue-ját a New York-i Filharmonikusokkal és Kurt Masur-ral, Bach-szólókoncertet, és Sztravinszkij Tavaszi áldozat-ának négykezes átiratát, amelyben Say maga játssza mindkét szólamot. Ez a felvétel számos nemzetközi díjat hozott neki, köztük a 2001-es EchoPreis Klassik-ot és a német zenekritikusok „Az év legjobb felvétele” díját. A francia Naiv céggel készült első felvételét teljes mértékben a saját zenéjének szentelte, a másodikon három Mozart concerto-t játszik a Howard Griffith által vezényelt Zürich-ii Kamarazenekarral. A Beethoven zongoraszonátáit tartalmazó CD-t 2005-ben adták ki, majd 2007-ben egy újabbat, ezúttal válogatott Haydn szonátákkal. A következő évben nevezte ki az Európai Unió Fazil Say-t a közötti kultúrák közötti párbeszéd nagykövetének.