Pannon Filharmonikusok

Jan-Erik Gustafsson finn csellista napjaink nemzetközi zenei életének egyik legkiválóbb és legkeresettebb szólistája és kamarazenésze. Tanulmányait Markku Luolajan-Mikkolánál kezdte a Nyugat-Helsinki Zenei Intézetben, majd Mikhail Homitzernél és Frans Helmersonnál folytatta a stockholmi Edberg-Musikinstitut-ban, 1992-ben szerzett szólista-diplomát.

Tizenöt éves volt, amikor helyezést ért el az Európai Műsorsugárzók Uniójának (EBU) „Fiatal Zenészek” versenyén Koppenhágában, azóta a világ minden táján fellépett már szólistaként, illetve kamarazenészként. Számtalan olyan neves zenekarral szerepelt, mint a Lausanne-i Kamarazenekar, a Londoni, a Tokiói, a  Bournemouth-i Szimfonikusok, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, a Hallei és a Brisbane-i Szimfonikusok, az Ausztrál Kamarazenekar, a Hobarti Szimfonikus Zenekar, a Holland, a Dán és a Svéd Rádiózenekar, a Stockholmi és a Hong Kong-i Filharmonikusok, a Jeruzsálemi Kamarazenekar, a Washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar, a New York-i és a Bécsi Kamarazenekar, a Camerata Bern és az Amadeus Kamarazenekar, hogy csak néhányat említsünk. Ezen kívül szinte minden finn és skandináv zenekarral fellépett már.

Szólistaként Jan-Erik Gustafsson kiváló karmesterekkel működött együtt, köztük Neeme Järvivel, Paavo Järvivel, Jukka-Pekka Saraste-vel, Okko Kamuval, Leif Segerstammal, Leonyid Grinnel, Yan-Pascal Tortelier-vel, Andrew Littonnal, Daniel Hardinggal, Mikko Franck-kal, Osmo Vänskä-vel, és másokkal.

1994-ben kötött szerződést az amerikai YCA ügynökséggel, azóta rendszeresen ad szólókoncerteket az Egyesült Államokban, Európában és a Távol-Keleten turnézva olyan hangverseny-termekben, mint a Carnegie Hall és az Alice Tully Hall New Yorkban,
a Kennedy Center Washingtonban, a tokiói Suntory Hall és a bécsi Brahms Hall, Londonban a Barbican Hall, a Queen Elizabeth Hall és a  Wigmore Hall, a zürichi Tonhalle, a Finlandia Hall, az Estonia Concert Hall, a Lausanne-i Concert Hall, és rengeteg másikban.  Kamarazenei fesztiválokon világszerte olyan művészekkel szerepel közösen többek között, mint Pinchas Zukerman, Christian Tetzlaff, Ralf Gothóni, Kelemen Barnabás, Leif-Ove Andsnes, Paavali Jumppanen, Arto Satukangas, Leonidas Kavakos, Liana Isakadze, Ivry Gitlis.

1997-ben maestro Msztyislav Rosztropovics személyesen kérte fel, hogy Prokofjev Sinfonia Concertanté-ját játssza a Szent-Pétervári Filharmonikus Zenekarral a Cello Congress-ben Szent-Pétervárott, Oroszországban.

Jan-Erik Gustafsson híres Prokofjev-felvétele, a Sinfonia Concertante a Finn Rádió Szimfonikus Zenekarával és Sakari Oramo karmesterrel kiváló dicséreteket és kritikákat kap mindenhonnan a világból (a Washington Post így ír az előadásról: „dühével és nagyszerűségével lángra gyújt.")

Több felvételt készített az Ondine számára, amelyeket világszerte elismerően és dicsérettel fogadtak. 1994-ben a Szymanowski, Kodály és Schnittke csellószonátáit bemutató lemezét (ODE 827-2) „Az év felvétele”, az Englund: Csellóverseny lemezét (ODE 951-2) pedig „Az év felvétele Skandináviában” címre nevezték.

Számos mesterkurzust tartott Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ázsiában, jelenleg a helsinki Sibelius Akadémián tanít, 1996 óta a finnországi Loviisa városának Sibelius Fesztiválja művészeti igazgatójaként hozza össze korunk válogatottan legjobb muzsikusait. 

Jan-Erik Gustafsson különösen elkötelezett a jövő generációjának nevelése iránt, tanítványok hosszú sora követi őt mesterkurzusain, valamint különböző tanintézetekben (pl. a Sibelius Akadémián, az Észt Zeneakadémián, a Stavanger Fesztiválon és sok egyéb helyen.) A finn fővárosban a Sibelius Akadémia csellóprofesszora.

Jan-Erik Gustafsson jelenleg egy 1890-ben Stefano Scarampella által készített csellón játszik.