Oláh Kálmán 1970-ben született Budapesten. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Konzervatórium dzsessz-zongora szakán, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz-zeneszerzés szakán végezte. Már 18 évesen több ismert formációban játszott, például Tony Lakatossal, a László Attiléval, Tomsits Rudolffal.
1990-ben alapította meg a Trio Midnight nevű, újító szellemű dzsessztriót, ezzel a formációval ma is rendszeresen fellép nagyhírű fesztiválokon. Szerepeltek például az olaszországi Umbriában, a spanyol Getxo vagy a belga Ciney Jazz Nights fesztiválon. Az utóbbin (azóta 'Leffe-Dinant Jazz Nights') megalakulása óta szinte minden évben részt vett a trió, többek között olyan világsztárok közreműködésével, mint Lee Konitz, akivel két közös lemezt is készítettek. A legutóbbi, 2012-es fesztiválon Joe Lovano és Philippe Chaterine volt a partnerük.
A Trio Midnight a mai magyar dzsessz három jelentős egyéniségét egyesíti egy formációban. Tagjai: Oláh Kálmán (zongora), Egri János (nagybőgő) és Balázs Elemér (dob). Az együttest szinte indulása óta a legjobb fiatal magyar mainstream együttesként ismeri el mind a szakma, mind a közönség. A Német Jazzpódium kritikusa Európa egyik legkiemelkedőbb triójának nevezte a formációt: “...Trio Midnight um den Pianisten Kalman Olah – eines der herausragenden Klaviertrios Europas.”
A mai, kiforrott Trio Midnight stílusa több mint mainstream dzsessz – elsősorban standardekre és Oláh Kálmán kompozícióira épülő, többféle irányzatot magába foglaló, kreatív „contemporary” dzsessz, melynek lényeges része a sponteanitás és a kollektív improvizáció.
Az együttes jelentős nemzetközi hírnévre tett szert. Már 1995-ben elsők lettek az egyik legfontosabb európai nemzetközi versenyen, a belgiumi Hoeilaartban, ahol Oláh Kálmán a legjobb szólista díját is megkapta. 2000-ben elnyerték a Magyar Rádió „eMeRTon” díját az év dzsesszegyüttese kategóriában. Az együttes sokoldalúságának köszönhetően számos rangos európai fesztiválon és klubban léptek fel, világhírű szólistákkal. 2005 decemberében megjelent lemezükön – melyen a dzsessz egyik legnagyobb, korszakalkotó szaxofonos egyénisége, Lee Konitz játszik a trióval – annak a nagysikerű koncertnek a felvétele hallható, mely a belgiumi Dinant Jazz Nights fesztiválon hangzott el 2000-ben (Trio Midnight meets Lee Konitz: Live at Dinant Jazz Nights).
Az 1994-ben alakult Oláh Kálmán Sextetben élvonalbeli magyar muzsikusok játszottak, játszanak. Az együttes egy évvel a megalakulása után nagy sikert aratott Franciaországban, a híres Marciac Jazzfesztiválon.
A sextet mai felállása:
Oláh Kálmán - zongora
Borbély Mihály - klarinét, tárogató, szaxofon Bacsó Kristóf - szaxofon
Schreck Ferenc - harsona
Barcza Horváth József - nagybőgő
Balázs Elemér - dob Az új Oláh Kálmán Sextet stílusára leginkább a contemporary dzsessz elnevezés illik, amelyben nagymértékben dominál a XX. századi kompozíciós zene, elsősorban a Bartóki hangzásvilág. Oláh Kálmán a magyar népzenét is a bartóki harmóniavilágon keresztül közelíti meg, a sextet repertoárjában szerepel néhány nem túl közismert magyar népdalfeldolgozása is. Hangszereléseiben az akusztikus hangzás, a természetes dinamikai egyensúly dominál.
Az 1995-ben megjelent "Night Silence" albumukon hallható modern mainstream kompozíciók mellett Oláh Kálmán "Polimodális Blues” témájában már egyértelműen megmutatkozott Bartók zenéjének hatása, pontosabban az úgynevezett polimodális dallamkoncepció, amely Oláh Kálmán mostani kompozícióinak és improvizációs stílusának fontos része lett.
A mai sextet hangzása – ellentétben a Trio Midnight szabad, spontán játékstílusával – a jól megformált, több részből álló, helyenként klasszikus zenei formákra alapozott kompozíciókra épül, ugyanakkor az igazi dzsesszes lüktetés és az improvizáció se szorul háttérbe. A zenekar kiváló szólistái, valamint a ritmusszekció rendkívül kreatív, helyenként kollektív improvizációi és a különleges, modern kompozíciók együttesen újszerű, igazi XXI. századi kamarazenét eredményeznek.
Oláh Kálmán olyan neves művészekkel lépett fel, mint Lee Konitz, Randy Brecker, Steve Grossman, Jack DeJohnette, John Patitucci, Tommy Campbell, Ron McClure, Andrej Ceccarelli, Paolo Fresu, Kenny Wheeler, Palle Danielson vagy Ravi Coltrane.
Díjai: Oláh Kálmán számos rangos elismerésben részesült, 1990-ben a leverkuseni nemzetközi dzsesszverseny zsűrijének különdíját, 1991-ben a lengyelországi Kalisban rendezett nemzetközi dzsesszzongorista verseny fődíját, 1995-ben a Magyar Rádió "Az év dzsessz-szólistája" eMerRton-díját nyerte el, majd a hoeilaarti dzsesszverseny legjobb szólistájának választották.
1995-ben a floridai Jacksonville-ben megrendezett "Great American Jazz Piano Competition" (a dzsesszzongora-kategóriában meghirdetett, híres amerikai verseny) során részesült elismerésben. 2001-ben a magyar zenei szaklap, a Gramofon „Magyar Dzsessz-Díj” megtisztelő díját ítélte oda Oláh Kálmánnak.
2006-ban a magyar állam Liszt-díját, majd 2007-ben a Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor életmű-díját vehette át.
2007 szeptember 17-én a washingtoni Kennedy Centerben a legrangosabb amerikai dzsessz-zeneszerzőverseny, a Thelonius Monk Jazz Composer's Competition fődíját vette át. Ezt a díjat a több száz műből kiválasztott egyetlen legjobbnak megítélt kompozíciójáért kapta, melyet a gálaesten Jacky Terrason, John Patittuci és Terry Lyne Carrington adott elő.
Szólóban, illetve neves külföldi zenészekből álló formációkban is gyakran fellép olyan fesztiválokon, mint pl. az olaszországi Siena Jazz, a németországi Jazz Baltica, a London Jazzfestivál vagy a franciaországi 'Lille Piano Festival'. A legtöbb ismert nyugat-európai dzsesszklubban fellépett már, többnyire olyan neves európai szólistákkal mint Gerard Presencer, Rosario Giuliani, Stephan Belmono vagy Tony Lakatos. 2011 decemberében a new york-i Smalls Jazzklubban készített közös koncert-lemezfelvételt olyan világhírű zenészekkel, mint Tim Ries, Chris Potter, John Patitucci és Billy Drummond. 2000 októberétől a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia dzsessztanszékének zongora- és zeneszerzés tanára. Lemezei, jelentősebb kompozíciói: A nemzetközi hírű magyar dzsesszzongorista mesterien ötvözi a dzsessz és a klasszikus zene elemeit. Zeneszerzőként első albumának megjelenése óta játssza eredeti darabjait, és készít felvételeket. A szakmai elismerésben részesített "Concerto for Jazz Orchestra" című művének bemutatója, a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével, 2001 februárjában volt a Magyar Rádióban. Majd 2004-ben a darab szimfonikus zenekari átiratát, a "Concerto for Symphony and Jazz Band" címmel mutatta be a Miskolci Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A Concerto, amelyet méltatói "rendkívül eredeti szerzemény"-ként és "a Bartók és Sztravinszkij teremtette dallam- és harmóniavilág különleges és friss újraértelmezése"-ként aposztrofálnak, Oláh Kálmán kortárs zene iránti odaadását tükrözi. 2008-ban meghívást kapott a finn rádiótol, a nemzetközi hírű UMO Jazz Orchestrával való közös koncertfelvételre, melyen saját bigbandre írt darabjait adták elő. 2001-ben a Stuttgarti Kamarazenekarral dolgozott a koreai Good International Co. kiadó számára egy különleges zenei "keresztezés" megvalósításán, amely Bach Goldberg-variációk című művének és az eredeti Bach-dallamokra épült improvizációknak együttes tolmácsolása. A japán MA recordings lemeztársaságnál megjelent triólemeze ("Ellentétek és párhuzamok") a Bach-improvizációk és egy magyar népdalra készült variációsorozat (Variations on a Folk Song) ellentétére épül.
A következő trióalbuma már az Egyesült Államokban jelent meg (Memphis International) két világhírű dzsesszmuzsikus, Jack DeJohnette és Ron McClure közreműködésével. Ezen az albumon hallható a BMI díjnyertes kompozíciója – ez egyben a lemez címadó dala is –, az „Always”. A lemez 2008-ban a Gramofon Klasszikus és Jazz magazin „Az év jazz lemeze” díját is megkapta. Oláh Kálmán legfrissebb szerzői lemeze – amelyen szólistaként is szerepel –, az „Images” (In memoriam Béla Bartók) a Budapest Jazz Orchestrával közös album, amely a Hungaroton gondozásában jelent meg, és az amerikai Dowbeat szaklaptól is a legnagyobb méltatást kapta.
A lemez anyagára Európa legelismertebb bigbandje, a Danish Radio Jazz Orchestra is felfigyelt. 2013 februárjában Oláh Kálmán szólistaként és zeneszerzőként kapott meghívást Koppenhágába, a lemezen hallható kompozíciók bemutatására. Oláh Kálmán előadói sokszínűségét jelzi, hogy szenvedélyesen feszegeti a zene határait, és csillapíthatatlan vággyal keresi az önkifejezés új formáit. Legújabb szimfonikus zenekari darabja, a „Passacaglia for orchestra & jazz trio” - melynek címe is a klasszikus zene és a dzsessz egyfajta ötvözetéről árulkodik - 2008 decemberében a budapesti Operaházban csendült fel első ízben, majd a következő két évben közel 10 alkalommal adták elő külömböző hazai szimfónikus zenekarokkal. „A passacaglia mint a barokk zenéből ismert variációs forma kiváló lehetőséget nyújtott a komolyzenei és dzsesszes elemek egységes formában való megkomponálásához. A darab tulajdonképpen a megkomponált és improvizált variációk váltakozásából áll, és ezeket végig az ún. passacaglia téma (és változatai) köti egymáshoz.” – Oláh Kálmán Diszkográfia és tovább információ: www.kalmanolah.com
Nincs találat!