Pannon Filharmonikusok

A francia orgonistát generációjának legjelentősebbjei közt tartják számon országában csakúgy, mint nemztközi szinten. Boulogne-sur-Mer-ben született 1962-ben, itt kezdte zenei tanulmányait is. Későb elvégezte a St. Maur-des-Fossés-i Zeneakadémiát, ahol Gaston Litaize tanítványa volt.

1981 és 1985 között a Meaux-i Katedrális hivatalos orgonistája volt, 23 évesen egy verseny megnyerésével a párizsi Notre-Dame három címzetes orgonistájának egyikévé vált Philippe Lefebvre és Jean-Pierre Leguay mellett, Pierre Cochereau örökébe lépve. Így tett 1990-ben orgonatanárával, Gaston Litazie-vel is, amikor 1990-ben a St. Maur-des-Fossés-i Zeneakadémia professzorává lépett elő. 1995-től orgona professzor a Párizsi Konzervatóriumban, Michel Bouvard oldalán.

Olivier Latry magát a XVII.-XX. századi francia orgonazene követének nevezve több mint 50 országban lépett fel bejárva az öt kontinenst. Jelenleg a francia hagyomány legnagyobb improvizátorai közt tartják számon. Kiváltképp érdekli a kortárs zene, számos francia zeneszerző munkáját vitte premierre (Xavier Darasse, Claude Ballif, Thierry Pécout, Vincent Paulet, Thierry Escaic és Jean-Louis Florentz). A 2000-es évek elején három turnét járt végig (mindegyik hat szólóestet tartalmazott) Olivier Messiaien műveivel (Notre-Dame Katedrális, Párizs, Church of St. Ignatius Loyola Templom, New-York City, St. Paul’s Cathedral, London). Ezeket az előadásokat Notre-Dame-i lemezfelvétel követte Olivier Messiaien öszes orgonaművéből (a Deutsche Gramophon gondozásában).

Számos CD-felvételt készítettek vele ezen kívül, Bach-művekből, Widor V. és VI. Szimfóniájából, Vierne II. és III. Szimfóniájából, illetve Duruflé összes műveiből.

Orgonaművészi munkásságáért 2000-ben “Prix de la Fondation Cino et Simone Del Duca” díjat kapott, “Honoris Causa” ösztöndjat a North and Midlands School of Music-tól 2006-ban és a Royal College of organists-tól 2007-ben.